„Mindig is vonzódtam a művészekhez meg a bűnözőkhöz; ugyanis egyik sem fogadja el az életet olyannak, amilyen.”

„…a művészet egyike ama kevés lehetőségnek, amely életet ad, és megőrzi az életet, azét, aki alkotja, és azét, aki befogadja. Amilyen kevéssé válhatik rutinná élet és halál, és mindaz, ami a kettő között fekszik, olyan kevéssé lehet azzá a művészet. Persze van, aki rutinnal éli az életét, de akkor nem is él igazán. Vannak művészek, mesterek, akik üres mesteremberekké lettek, de ezek… megszűntek művészek lenni. Azzal, hogy valami rosszat alkot az ember, nem szűnik meg művész lenni, de abban a pillanatban igen, amikor minden kockázattól riadozni kezd.”

„Amikor egy embertől megtagadják a jogot, hogy olyan életet éljen, amiben hisz, nincs más választása, mint hogy bűnözővé váljon.”

„Ha hinni akarom, hogy a művészet tükörképe az életnek, hinnem kell, hogy az élet is művész. Történeteit megszerkeszti, történeteivel célja van…”

„Bármennyire is paradoxnak tűnik, nem kevésbé igaz, hogy az élet sokkal inkább utánozza a művészetet, mint a művészet az életet.”

„A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.”

„Képtelen vagyok felfogni a végtelenséget, és mégsem fogadom el a végességet. Szeretném, ha ez a kaland, amely az életem kontextusa, vég nélkül folytatódna.”

„Vannak olyanok, akik a jelen életet nem élik, hanem nagy szorgalommal készülnek, mintha majdan egy másik életet élnének, nem a mostanit; eközben az idő elhagyja őket.”

„A művészetem egyetlen elmélkedésben gyökerezik: miért nem vagyok olyan, mint mások? … a művészet ad értelmet az életemnek.”

„A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.”