„Megpróbáltam elképzelni, mi lenne akkor, ha Konstantin a férjem volna. Ez azt jelentené, hogy felkelhetek hétkor, készíthetek neki reggelit, tojást, sonkát, pirítóst meg kávét, pongyolában, hajamban csavarokkal nekiállhatok, hogy elmossam a piszkos edényt és beágyazzak, miután ő már munkába ment, s ha majd hazajön egy mozgalmas, érdekes nap után, várhatom kiadós vacsorával, az estét pedig megint azzal töltetem, hogy mosogatom a piszkos tányérokat, s végül hullafáradtan zuhanok ágyba. Egy olyan lány számára pedig, aki tizenöt éven át színjeleskedett, az ilyesmi sivár és eltékozolt életnek látszott.”

„Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.”

„Ha tíz percet kell beszélnem, akkor egy hétre van szükségem a felkészüléshez; ha tizenöt percet, akkor három napra; ha fél órát, akkor két napra; ha egy órát, akkor akár már most készen állok.”

„Egy férjet "elkapni" művészet, "megtartani" pedig munka.”

„A tojástól az almáig. (Elejétől a végéig, teljes egészében.)”

„Szeretem, ha mennek a dolgok. Ha nem mennek, szeretem elérni, hogy menjenek.”

„Ha félsz a magánytól, ne menj férjhez.”

„Minden igazhitű a megfelelő végén törje fel az ő tojásait. Hogy mármost melyik a „megfelelő” vége a tojásnak, ez szerény véleményem szerint egyéni lelkiismeret kérdése, illetőleg a legfelsőbb hatóságok döntésétől függ.”

„Egy nap aggódás kimerítőbb, mint egy nap munka.”

„Csak egyetlen borzalmas asszony létezik a nap alatt, de minden férj úgy véli, hogy azt ő nyerte el.”