„Egyszóval, lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig csak olvasott, s így a kevés alvás és a sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét. Olvasmányai árasztották el képzeletét; varázslat, párbaj, csatározás, kihívások, sebesülések, ömlengések, szerelmek, sorscsapások s több ily soha meg nem történt balgaság. Annyira fejébe vette, hogy a kitalált históriák elolvasott zagyvaléka igaz valóság, hogy számára hihetőbb történet nem is volt a világon”

„A legrosszabb kocsmákba mentem, remélve, hogy megölnek, de csak annyi történt, hogy megint berúgtam.”

„Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál.”

„A sokaság leginkább szenvedéseire emlékezik. A történet nem feledkezik meg a nagy conquistadorokról, akik jámbor kortársaiknak annyi galibát szereztek!”

„Az olvasás az elmének az, ami a testnek a testmozgás.”

„Múlt éjjel rólad álmodtam. Hogy mi történt pontosan, arra alig emlékszem, csak annyit tudok, hogy folyton egymásba olvadtunk. Én voltam te, te voltál én. Végül valahogy lángra kaptál.”

„Az, aki megbocsát, soha nem hozza fel a múltat az adott személy szemébe. Amikor megbocsátasz, olyan, mintha az meg sem történt volna. Az igazi megbocsátás teljes és végleges.”

„Évmilliókig az emberiség úgy élt, mint az állatok. Aztán történt valami, ami felszabadította képzeletünk erejét. Megtanultunk beszélni és megtanultunk hallgatni.”

„Sok dolog végett aggódtam az életemben, amelyek többsége soha nem történt meg.”

„Mert soha nem volt még egy olyan történet, amely több szenvedést tartogatott volna, mint Júlia és Rómeó története.”