„Végső érvként hadd mondjam el egy illúziómat, amely azt hiszem, általános. Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan..”
Témakörök
gyermekkor , halál , emberek , gyermekek , remény , tudás , költő , folytatás , elv , megnyilvánulás , gyermek , terv , megvalósítás , fél , lehetőség , érv , ember
Czeizel Endre 4
magyar orvos-genetikus, biológus 1935–2015Hasonló idézetek
„Félig majom, félig angyal, ilyen a gyermek.”
Mennyit kell emelkednie, s mennyit süllyednie, míg emberré válik.
„Féld Allahot, és neveld a gyermekeidet tisztességesen.”
Al-Bukhari és Muslim
„A haláltól egy jottányit sem félek”
Felelte ő -, s ha elpatkol, utólag,
Nehezen esik vissza már a lélek!
Részletek verseiből, A Pokol (1920)
„Nem félek a haláltól, mert nem félek semmitől, amit nem értek.”