„A jobbágyokat felszabadították - erről is sokáig olyan képzelmem volt, mint általában a magyar nemzetről. Valahol messze történt, egy boldog tájon, semmi esetre sem ott, ahol én éltem. A jobbágyok megkapták a földet, maguk urai lettek, szabad polgárai e honnak… Hogy történhetett mégis, hogy ameddig az én tekintetem és képzeletem terjedt, körülöttem a határ mindenfelé egy-egy ismeretlen, a középkori váruraknál is titokzatosabb hatalmasságé volt, akinek nagynéha csak követei látogattak el a négyesfogaton a kastélyba? A nép dermedten hajlongott, süvegét kapkodta, nem látszott se függetlennek, se szabadnak… Ezeket mért nem szabadították föl? Izgatottan kezdtem keresni a hibát, nehezen akadtam rá. Amire rájöttem, nagyrészt a magam ösztöne után jöttem rá, útmutatást, forrásművet alig leltem. A puszták népe s a vele egyanyagú zsellérség, mint a Karsztok bujkáló patakja merül fel a magyar történelemben, meglepetést, elismerem, nem kellemes meglepetést okozva. Megírta történetüket valaki - a fél ország művelőinek történetét?”
Nem tudok róla. (5. fejezet, 92-93. oldal)
Prózai műveiből, Puszták népe
Forrás Wikiquote.
Utolsó frissítés 2021. június 3..
Történelem
Témakörök
történelem , történet , hatalmasság , polgár , alak , nép , ország , határ , fél , meglepetés , útmutatás
Illyés Gyula 14
magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, orsz… 1902–1983Hasonló idézetek
„A valóban szabad polgár az az ember, akinek sem léte, sem jövedelme nem függ a kormánytól.”
Alfred de Vigny
(1797–1863) francia költő, író és drámaíró
Idézetek aforizmáiból
Füst Milán
(1888–1967) magyar író, költő, drámaíró, esztéta, a DIA posztumusz tagja
levél Fejtő Ferencnek, 1958 szept.
Neki tulajdonított idézetek
