„Mindig is nehéznek találtam a filmjeimről beszélni. A legtöbb, amit tehetek, hogy a gyártással és a történettel kapcsolatos háttérinformációkról, esetleg a filmhez kapcsolódó érdekes témákról beszélek.”

„Ha az ember olyasmiről beszél, ami régen történt, akkor teljesen kinyílik. A történet kihajt, mint egy virág. Asszem ez jó is, rossz is.”

„Évmilliókig az emberiség úgy élt, mint az állatok. Aztán történt valami, ami felszabadította képzeletünk erejét. Megtanultunk beszélni és megtanultunk hallgatni.”

„A színpad valahogy rosszul kezdődött számomra. Mindjárt kezdetben, túlságosan nehéz szerepeket kaptam, nem volt hozzájuk elég rutinom, tapasztalatom. Ezt a színpadon kellett volna megszereznem türelmes vezetéssel…A film közelebb áll hozzám. A filmben sohasem csalódtam és a film sem csalódott bennem.”

„A színház sokkal magasabb rendű művészet, mint a film, és mindig az is marad. Ez nagyon könnyen érthető. a színész sokkal szívesebben játszik közönség előtt, ahol tudja előre, hogy melyik mondat után jön taps vagy nevetés, mint filmfelvevő előtt, ahol csak a rendező bólint egyet esetleg.”

„Nem én törtem össze a szívedet - te törted össze; és azzal, hogy összetörted, az enyémet is összetörted.”

„A repülőgép olyan mint a film: csak emberi hibák léteznek. Egy rossz film, emberi hiba.”

„Az ilyen »témák« persze nem kidolgozható ötletek, bár a kidolgozásnak valószínűleg nincsenek belső akadályai, hanem hogy pontosan határozzuk meg őket: a hipochondria epikus metaforái – értve alatta, hogy egy-egy intenzív életmozzanat mindig csakis ilyen gyakorlati elképzeléseket, történet-lehetőségeket vált ki, mely lehetőségeket aztán részben erőltetett anakronizmussal, részben meg épp ellenkezőleg: aggályos történet-pszichológiai szimattal, a múltba vetít, titkol és maskarál az ember.”

„A regényt egy ember írja. A szimfóniát egyvalaki komponálja. Akkor természetes, hogy a filmet is egy ember csinálja.”

„A film gyermekcipőben járó művészet.”