„Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba.”

„Mondd azt az embereknek, hogy van egy láthatatlan ember az egekben, aki megteremtette az univerzumot, és a nagy többség hinni fog neked. Mondd nekik, hogy a festék nedves, és meg kell érinteniük, hogy megbizonyosodjanak róla.”

„Soha ne mondd meg az embereknek, hogy hogyan tegyék a dolgukat! Mondd el nekik, hogy mit kell csinálni és meg fognak lepni téged a találékonyságukkal.”

„Szó az egész, az ember szája mondhatja a szót, akár így, akár úgy. Mér ne mondja azt, ami neki javára válik?”

„Nagy Endre egy helyütt leírja könyvében a nagyérdemű közönséget úgy, hogy ki is mondja rá a szentenciát: ha emberek tömegben vannak, akkor csőcselékké válnak, akár selyem ingmell és brilliáns butón legyen rajtok, akár condra. Mindegy!”

„Az ember gondolkodik, tehát vagyok - mondja a Világegyetem.”

„Az emberek törvényt mondanak, de vagyonra gondolnak.”

„Ha ötvenmillió ember mondja is a butaságot, az attól még butaság marad…”

„Mást mondok neked: nincs születése egynek sem az összes
halandók közül, sem rettenetes halálú vége,
hanem keveredés létezik csupán és átalakulása a keveredetteknek,
Ezekre alkalmazzák az emberek a születés nevet.”

„Egy kicsit elszórakoztam vele, hogy megijesztettem az autókat, az utolsó pillanatban futottam át. Az emberek félnek tőle, hogy gyereket találnak gázolni, és élvezet volt érezni, hogy nem voltam mindegy nekik.”