„Mindegyik menekült azon nyomban hozza magával a családját és gyógyíttatja is őket. A rendes és szorgalmas osztrákok költségére.”

„Mert az erény, bármennyire homályban van is, soha nem marad rejtve, hanem jeleket bocsát ki magából, és aki csak méltó rá, felismeri nyomairól.”

„Én magam nem vagyok már más, mint lélegző emlékezet. Tovatűnő gondolatok nyomát keresem a holdfényben táncoló erdő felett, és lágyan magamra húzom elmúlt, soha vissza nem térő idők csillagporban úszó emlékezetét…”

„Újságírók gyakran kérdezgetik, mennyit nyomok a mérlegen, és azt felelem „csak reggel, reggeli előtt nyomok rajta egyet”. A súlyom azonban titok marad.”

„Egyetlen meggondolatlan, félig indulatból kiejtett szó elindítja az embert, elindítja olyan nyomon, melyen azután már akarva-akaratlan tovább kel haladnia. Abban a pillanatban midőn rálépünk, nem is álmodjuk, hogy hova visz. És még azután is jó ideig azzal áltatjuk magunkat, hogy az csupán egy incidens, mely rövid időn leperegvén újra szabaddá leszünk, újra tehetünk kedvünk szerint. Erdőn vannak ilyen ösvények néha, melyek látszólag egymás mellett haladnak. Csupán egy árok vagy vízmosás választja el. Azt hinné az ember, mindegy, melyikre lép. Pedig lassanként elhayják egymást az utak és nem találkoznak többé.”

„Adj egy lánynak oktatást, és mutasd be neki megfelelően a világot, és tíz az egyhez, hogy lessz neki elég eszköze ahhoz, hogy jól letelepedjen, senki más külön költségei nélkül.”

„Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.”

„Mindig is remegtem a rémülettől az emberek előtt. Mivel képtelen voltam a bizalom legkisebb részecskéjét is érezni abban, hogy képes vagyok beszélni és emberi lényként viselkedni, magányos gyötrelmeimet a keblembe zártam. Melankóliámat és izgatottságomat rejtve tartottam, óvakodva attól, hogy bármilyen nyomot hagyjak magam után. Ártatlan optimizmust színleltem; fokozatosan tökéletesítettem magam a bohókás különc szerepében.”

„A betyárvilágban is van ranglétra. Legalacsonyabb fokon áll a kapcabetyár, ez csak aprójószágot, baromfit lophat. Rangban felülmúlja a futóbetyár - ez már rabolt, esetleg gyilkolt is -, üldözték is mint a vadat, s ő menekült vármegyéről vármegyére. Legfelül magasodik a bandavezér, a betyárvirtus megtestesítője, a népdalok hőse, az akasztófa leendő virága.”

„Olyan reformot hajtunk végre, amely csökkenti a költségeket, választási lehetőséget ad, és olyan (egészségügyi) lefedettséget biztosít, amire minden amerikaira számíthat. És ezt idén megcsináljuk…”