„Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és… vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.”

„A rossz országgyűléseket is jóvá teszik - a rosszabbak.”

„Valami rossz van a földben. Valami kísértetjárta dolog. Talán meg is van átkozva.”

„Azok, akik az emberekben rosszat keresnek, minden bizonnyal meg is találják.”

„Ezért a jó ember, bár rabszolga, szabad. De a rossz ember, még ha uralkodik is, rabszolga, és nem egy ember rabszolgája, hanem ami még ennél is súlyosabb, annyi mester rabszolgája, ahány ördöge van.”

„Azt gondolta ugyanis, hogy ha mindig a lehető legrosszabbat képzeljük el, egyúttal el is hárítjuk bekövetkeztét, hiszen semmi sem történik az életben pontosan úgy, ahogyan az ember elképzeli. Ezért, ha felkészülünk a legrosszabb eshetőségre is, már csak valami kevésbé rossz következhetik. Kár, hogy az élet nemegyszer alaposan megcáfolta Szaniszlónak ezt a túlságosan optimista vélekedését.”

„Rossz jellemek soha nem alkalmasak valami jóra, bárminemű is legyen az.”

„Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat!”

„…abszolúte csak önmagamat választhatom, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom, és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget, ti. a jó és a rossz közöttit.”

„A nevetés egyáltalán nem rossz kezdete a barátságnak, és messze a legjobb vége egynek.”