„Én vérbeli bohóc vagyok, születésemtől fogva, főtisztelendő úr, olyan, mint egy eszelős; nem vitatom: lehet, hogy talán ördög bujkál bennem, egyébként csak kis kaliberű, mert a rangosabbja más kvártélyt választott volna, no nem magát, Pjotr Alekszandrovics, mert maga is gyatra szállás lenne. De én azért hiszek, hiszek Istenben. Csak az utóbbi időben fogott el kétség, de azért most itt ülök, és várom a nagy igéket. Úgy vagyok, főtisztelendő úr, mint Diderot, a filozófus. Talán tudja, szentséges atyám, hogy a filozófus Diderot Katalin cárnő idejében hogyan állított be Platon metropolitához. Belépett, és rögtön azt mondta: "Nincs Isten." Erre a nagy főpap felemelte ujját, és így szólt: "Mondá a bolond az ő szívében: nincs Isten!" Az pedig ahogy volt, a lába elé borult, és azt kiáltotta: "Hiszek, és felveszem a keresztséget!"”

„Vannak emberek, akikben az értelem az úr, ezek filozófusok vagy tudósok; vannak emberek, akikben az érzés az úr, ezek misztikusok és próféták, passzív vallásalapítók vagy átvett vallási rendszerek médiumai; vannak emberek, akikben az akarat az úr, és ezek államférfiak és katonák,…”

„Előbb-utóbb azok nyernek, akik azt hiszik, hogy képesek rá.”

„…az úr úr, ha még olyan kicsi is, mint egy csű tengeri. Akkor is hatalommal bír a szegény felett.”

„Isten nem hisz a mi Istenünkben.”

„Hiszek az akaratban. Hiszek abban, hogy akarattal és alázattal az ember úr tud maradni a tudatalattiból felgőzölgő mocsárláz nyavalyái fölött is. Megvetem magamban a neurózist, s minden eszközzel, igen, tudattal, akarattal és alázattal, küzdök ellene. Hiszek abban, hogy a jellem s annak legfelsőbb kifejezése, a lelkiismeret, kordában, egyensúlyban tartják beteg ösztöneinket, s hiszek abban, hogy az élet és a munka szintézis; …”

„Azt hiszem, ezt úgy értette, Len, hogy a világ megőrült. Így hiszem. Ez a Yeats tudta, még ha semmi mást nem tudott is, hogy a világ előbb-utóbb felfeslik a varratoknál.”

„Polgármester Úr!”

„A baj az, hogy azt hiszed, van időd.”

„Doktor úr, nagyon nagy baj van.”