„Amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek a sorsa alábbvalóbb legyen egy feleséges embernél. Az asszony csupa gyöngédség és szeretet, amíg férjhez nem megy; azontúl csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik, megszűnik ember lenni; lesz kutya, akit szidnak; szamár, akit megnyergelnek; papagáj, akinek fecsegni kell és selyembogár, akiből fonalat húznak. A legjobb asszony is olyan, mint a harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól, amikor elhagyja.”

„Ha a férjek olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.”

„Az egyetlen ember, akinek lenned kell, az az ember, akivé úgy döntöttél, hogy válni fogsz.”

„Nem irigylem azokat az embereket, akiket a sors hozzám sodort.”

„Az az asszony, akinek csak egy szeretője van, azt hiszi magáról, hogy nem kacér; akinek több szeretője van, azt hiszi magáról, hogy csak kacér.”

„Vannak emberek, akiknek van pénzük, és vannak emberek, akik gazdagok.”

„Az ember sokkal könnyebben alkot magának rossz véleményt arról, akit megbántott, vagy akinek szándéktalanul is ártott, mint arról, akivel jót tett.”

„Tisztelni kell minden emberben az embert; még ha nem is azt, aki - hanem azt, akinek lennie kellene.”

„Az egyetlen normális ember az, akit nem nagyon ismersz.”

„Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.”