„Szólt egy vén vízimén: - Tudd meg, barátocskám”

„Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,
óh, untat ez a táj! Halál! Fel! Utra már!
Bár várjon tintaszín ég s víz az utazóra,
tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!

Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!
Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,
örvénybe szállani, mindegy: Pokolba. Égbe,
csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!”

„A lezúduló víz elkoptatja a követ.”

„Hinni annyit jelent, mint átadni magad a víznek. Amikor úszol, nem kapaszkodsz a vízbe, mert ha ezt tennéd, elsüllyednél és megfulladnál. Ehelyett ellazulsz, és sodródsz.”

„Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.”

„Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad vízbe.”

„A csöpögő víz nem erővel, hanem kitartással üregezi a követ.”

„Semmi sem puhább vagy rugalmasabb, mint a víz. Ennek ellenére semmi sem tud ellenállni neki.”

„Az én könyveim mint a víz; a nagy zseniké mint a bor. Mindenki vizet iszik.”

„Valaki elhatározza, hogy vízbe öli magát … valaki fuldoklik a vízben. Mennyi minden van e két helyzet között! mihelyt az első vízcsepp az orrába hatol, az életunt úszni kezd, hogy megmentse azt az utált életét.”