„2-6. A dolgok legfőbb felosztása tehát két fejezetre oszlik: egyesek ugyanis isteni jogúak, mások emberiek. Isteni jogúak például a res sacrae és res religiosae. Res sacrae azok, amelyeket az égi isteneknek szenteltek, res religiosae azok, amelyeket az alvilági istenekre bíztak. De sacrumnak csak azt tartjuk, amit a római nép hozzájárulásával szenteltek fel. Religiosusszá viszont a mi saját akaratunkból teszünk egy olyan helyet, amelybe halottat temetünk, feltéve, hogy a halotti gyászszertartás minket illet.”

—  Gaius

Idézetek az Institutionem commentarii IV című művéből, Második kommentár

Forrás Wikiquote. Utolsó frissítés 2021. június 3.. Történelem
Témakörök
hely , nép , felosztás , példa , illem
Gaius fénykép
Gaius 14

Hasonló idézetek

Kim Ir Szen fénykép
Jorge Luis Borges fénykép
Kossuth Lajos fénykép

„Kecskeméten országos vásár volt. Kimentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szólottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkél a hazát megvédeni.”

Kossuth Lajos (1802–1894) (1802-1894) magyar politikus, kormányzó-elnök

Kossuth levele feleségéhez, 1848. szeptember 26.
Forrással ellátott idézetei

Gaius fénykép

„9. A személyek joga szempontjából a legfőbb felosztás, hogy minden ember vagy szabad, vagy rabszolga.”

Idézetek az Institutionem commentarii IV című művéből, Első kommentár

Gaius fénykép
Baháalláh fénykép
Kossuth Lajos fénykép
Gaius fénykép

„48. Következik a személyek jogáról egy másik felosztás. Egyes személyek ugyanis önjogúak, mások más jogának vannak alávetve.”

Idézetek az Institutionem commentarii IV című művéből, Első kommentár

Római Szent Kelemen fénykép

„Mindez már a korábbiakban is megmutatkozott számunkra; bepillanthattunk az isteni tudás mélységeibe is, ezért hát mindent a maga rendjének megfelelően kell végeznünk, amit csak uralkodónk meghatározott időnkre véghezvinnünk rendelt. Felajánlásaink, és a szent cselekményeinket gondosan végezzük, mert parancsaiban nem hanyag és rendetlen módon hagyta ránk, hanem meghatározott időre és órára. Meghatározott helyen, és meghatározott személyek által akarta ő ezeket végeztetni, legfelsőbb akaratával rendelte el, hogy mindent méltó módon, neki tetszően történjen, és szívesen fogadott legyen akaratának. Mindazok boldogok és tetszésére vannak, akik az uralkodó törvényeit követik, nem fognak eltévelyedni. Adottak voltak ugyanis a főpapnak a maga szent cselekményei, ugyanúgy a papoknak is megvannak a nekik rendelt feladataik, a leviták számára az előírt szolgálataik, és a néphez tartozó embert (laikosz) is kötik a nép számára előírt rendelkezések.
Közülünk mindenki a maga rendjében, jó lelkiismerettel adjon hálát az Istennek, megszentelődésében, senki se lépje át a szent cselekmények számára előírt szabályát. Mert nem mindenütt lehetett felajánlani, testvéreim, a fogadalmi áldozatot, a könyörgést, a bűnökért bemutatott, a tisztulás áldozatát, csupán csak Jeruzsálemben, és ott sem minden helyen lehetett felajánlani, hanem csak a templom előtti áldozati oltáron, azután hogy a főpap és a fentebb említett istentiszteleti szolgák előzőleg gondosan megvizsgálták a felajánlásra kerülő adományt. Akik pedig akaratával egybehangzó dolgokon kívül bármit is tettek, halállal bűnhődtek. Láthatjátok tehát, testvéreim, hogy a tudásban minél nagyobb megtiszteltetés jutott ki minekünk, annál nagyobb a ránk leselkedő veszély is.
Nem kis mértékben vétkeznénk, ha azokat, akik feddhetetlenül és illendő módon ajánlják fel adományainkat, kivetnénk a püspökségből. Boldogok az előttünk járt presbiterek, gyümölcsöző és tökéletes megnyugvásban lett részük.”

Római Szent Kelemen 1. századi püspök, ókeresztény író

40-41. 44,4-5.
Levél a korintusiakhoz (Kr. u. 88-96?)

Kapcsolódó témák