„Vajon az idő mit jelent? A nap huszonnégy órából, pillanatok végtelen sorából áll. Minden pillanatot ki kell használnunk, amikor csinálunk valamit, vagy épp csak elmélkedünk az életről.”

„Nem fogom arra pazarolni a napjaimat, hogy megpróbáljam meghosszabbítani őket. Ki fogom használni az időmet.”

„Az élet egyetlen olyan pillanata sem kárba veszett idő, amit nyeregben töltünk.”

„Ez a sor divergens, ezért tudjuk majd egyáltalán használni?”

„Nem az időhiány, hanem az irány hiánya a probléma. Mindannyiunknak van huszonnégy órája van minden nap.”

„Különleges idők, napok, hetek egyetlen ponttá tudnak sűrűsödni életünkben, mintha egyetlen pillanatig tartottak volna. Csillaggá változnak és halhatatlanok. Október 23-án varázsütésre álltunk talpra. Néhány óra alatt megbukott a kommunizmus, megalakult a nemzetőrség, a munkástanácsok, újra éledtek a betiltott pártok, felállt az új kormány, kiléptünk a Varsói Szerződésből. Egyetlen hét alatt a Szovjetunió egyik tartományából újra nemzeti közösség, önálló állam lettünk.”

„Ha tíz percet kell beszélnem, akkor egy hétre van szükségem a felkészüléshez; ha tizenöt percet, akkor három napra; ha fél órát, akkor két napra; ha egy órát, akkor akár már most készen állok.”

„Kreatívan kell használnunk az időt, annak tudatában, hogy az idő mindig alkalmas jó tettek megtételére.”

„Az idő elég sokáig marad mindenkinek, aki használni akarja.”

„Az első óra, mely az életet adja, el is vett az életből valamit.”