„Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!”

„Jaj annak, ki nem tanult meg fiatalon remélni és szeretni - és bízni az életben!”

„Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!”

„Kifutnék önmagamból,
mint lábasból a tej -,
de jaj, a közelemben
egy macska lefetyel.”

„Jó a képviselő fánk, jaj, de nagy lett a pofánk,
sírva vigad a magyar, éljen a Dunakanyar,
…”

„Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek.”

„A halál valószínűsége nagyon magas az első [emberi] küldetésen.”

„Saját magadtól kell nőni, nem számít, milyen magas volt a nagyapád.”

„Jaj, nincs egészség, nincs remény,
jaj, nincs békém se kinn, se benn,
a lélek kincse sem enyém,
a szemlélődés fénye sem,
mely ott ragyog a bölcseken –
látom, már minden másoké lett,
hatalom, hír és szerelem,
másokra mosolyog az élet –
ezen a lakomán helyet már nem remélek.”

„Ha nem vagy a fejed fölött, honnan tudod, milyen magas vagy?”