„A fiú kifogta a lovat, bevezette az istállóba és bekötötte a helyére, majd apjáék után szaladt. A malom ajtaja nyikordult, majd becsukódott. (…) belépett a szobába. Érezte az öregek kimondott szavainak el nem röppent, még odabent nehezedő súlyát. Nem szólt semmit. Régi, kopott kis cipője halkan beszélt a padló fájához, miközben az ablakhoz ment. Nézte egy darabig az üvegen sétáló, imádkozásban lábacskáit dörzsölő, fényes hátú legyet, amint lassan az üvegről az ablak szúette, vénségtől barnult fájára óvatoskodott – majd kinézett a pókhálós üvegen.”

„Gyönyörű alkony az ablakon át.”

„Kincsem kiszórtam mind az ablakon;”

„Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egy módja.”

„Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.”

„Nem igaz, hogy az emberek azért nem mennek tovább az álmaik után, mert megöregszenek. Azért öregednek meg, mert már nem mennek az álmaik után.”

„Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.”

„A régi korok Indiája nem halt meg, és nem mondta ki utolsó alkotó szavát; él, és még mindig van tennivalója önmagáért és az emberi népekért.”

„Nem számít, milyen lassan halad, amíg nem áll meg.”

„A nappali szerencsejátékos és az éjszakai játékos között ugyanaz a különbség van, mint a gondatlan férj és a feleség ablaka alatt ájuldozó szerető között.”