Idézetek hazugságról és árulásról

„Egy hernyóban nincs semmi olyan, ami azt sugallná, hogy pillangó lesz belőle.”

„Ez az állampolgár egyik kezében a törvénykönyvvel, másik kezében az okmányokkal megjelent a főváros egyik régi palotájában, ahol a Legfelső Bíróság székelt, az a bíróság, mely az összeesküvési ügyet tisztázni és a felelősöket megbüntetni lett volna hivatott, és írásbeli beadványt terjesztett a Legfelső Bíróság elé leleplezve az elkövetett bűntetteket, és kérve, hogy az árulás, orvtámadás és visszaesőként való elkövetés súlyosbító körülményeinek figyelembevételével egy évtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítéljék Fulgencio Batistát és 17 cinkostársát, ahogy azt a társadalmi rend védelméről szóló törvény előírja. Tisztelt Bíróság! Én vagyok az az egyszerű állampolgár, akik annak idején hiába követelte a bíróságtól, hogy büntessék meg a csörtetőket, akik törvénysértéseket követtek el és szétzúzták intézményeinket. Most mégis felettem ítélkezik a bíróság, mert meg akartam semmisíteni ezt a törvénytelen rendszert, és vissza akartam állítani a köztársaság törvényes alkotmányát.”

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”

„Ki jót akar a hazának, annak egy politikát kell követnie, melynek két teendője van. Az egyik az: odavinni a dolgot, hogy az ármány és árulás vagy legyen kénytelen lemondani feltett céljáról, vagy legyen kénytelen bevallani, hogy minden ürügyéből kifogyott, nyíltan kimondja: én ármány és árulás vagyok. A másik: hogy míg a nemzet ezt eszközölné, addig készüljön.”

„Ma már belátom, hogy senki sem illetheti jogosan szemrehányással azt a tömeget, mely oly sok rendszeres árulás és megtévesztés áldozata lett az utóbbi években, és amely olykor, nagy pillanatokban, még ma is megrázóan méltó tud lenni önmagához. (II./38. o.)”

„Számomra a halálnál is rosszabb az árulás. Tudod, a halált el tudnám képzelni, de az árulást nem.”

„A vallomás nem árulás. Amit mondasz vagy teszel, nem számít; csak az érzések számítanak. Ha rá tudnának venni, hogy ne szeresselek téged, az lenne az igazi árulás.”

„Az élet folytonos árulás.”

„Eljön az idő, amikor a csend árulás.”

„Az állatok csak természetes ösztöneiket követik; de az ember, hacsak nem tapasztalta meg a tanulás és a filozófia hatását, olyan ösztönöknek van kiszolgáltatva, amelyek rosszabbak, mint a vadállatoké. Nincs vadabb és veszélyesebb vadállat, mint az ember, akit a becsvágy, a kapzsiság, a harag, az irigység, a pazarlás és az érzékiség szenvedélyei sodornak magukkal.”

„Hogy megvédjük jóságunkat, néha gonoszaknak kell lennünk.”

„A madarak minden reggel hajnalban elborzadt pokoli dühükben torkuk szakadtából sikoltoznak, hogy figyelmeztessenek mindannyiunkat az igazságra, de sajnos mi nem beszélünk madárul.”

„Ha tényleg gonosz vagy, akkor légyként térsz majd vissza, és szart fogsz enni.”

„Ne a félelmeiddel, hanem a reményeiddel és az álmaiddal konzultálj. Ne a csalódásaidra gondolj, hanem a kiaknázatlan lehetőségeidre. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál és elbuktál, hanem azzal, ami még lehetséges számodra.”

„[A meggazdagodásáról:] Nekem egyébként (…) két dolog okozott csalódást ebben az ügyben. Először is az, hogy korábban azt hittem, ezt a dolgot helyre fogom tudni tenni, meg fogom tudni értetni az emberekkel. El fogom mondani, mi történt, és kész. Tévedtem, mert - most már tudom - a politikai küzdelemben bizonyos értelemben részletkérdés, hogy kinek van igaza.”

„Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis””

„Testvéri szívem lángoló érzelmeivel szeretnélek meggyőzni arról, hogy most le kell zárnod a szemed és imára kulcsolnod a kezed, hogy teljesen elszakadj önmagadtól és megszabadulj az önzés minden terhétől, hogy belevethesd magad az isteni akarat végtelen óceánjába, mert egyedül csak ott találhatod meg lelked nyugalmát.”

„A harag legnagyobb gyógyírja a késés.”

„Inkább kicsit senkinek lennék, akkor gonosznak lennék.”