Idézetek hazugságról és árulásról

„Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles - Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

Nagymagyarország széjjeltépve,
de még magyarok vérzenek
Bácskában is. S egy újabb béke(?)
eladta mind a végeket…”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„Áll egy szép fa társtalan:

ott búsulok egymagam.

Hajnal issza könnyemet,

este nem hoz örömet.”

„Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek
oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit;
s mint koldús éteti öntestén férgeit,
mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek.

És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva;
ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár,
aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár,
s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva.”

„A más véleményétől való függés oly mélyen gyökeret vert bennünk, hogy a legőszintébb dolog, a fájdalom is színleléssé válik.”

„Mi csak egy dologban vagyunk biztosak: a világon mindenki egyszer gyermek volt.”

„Az ellenség felénk fordítja minden dühét és erejét. Hitler pontosan tudja, hogy meg kell minket törnie, különben a háborút elveszti. Ha ellen tudunk neki állni, egész Európa szabad lesz, és a világ élete egy napfényesebb földön folytatódhat. De ha elbukunk, akkor az egész világ, még az Egyesült Államok is és minden, ami valaha fontos volt nekünk, az új középkor sötétjébe süllyed, amit Hitler és perverz tudománya, ha lehet, még hosszantartóbbá tesz. Ezért hát nézzünk szembe kötelességünkkel, és úgy viseljük magunkat hogy ha brit birodalom fennmarad, akkor ezer év múlva is azt mondhassák az emberek: „Ez volt a legnagyszerűbb pillanatuk.”

„Miért remegsz belé, ha a közelben harang kondul,
keményen, mint az ütés, nyilallón, akár a fájdalom?”

„Minden igazán gonosz dolog ártatlanságból indul.”

„El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha ne veszítjük el a végtelen reményt.”

„Ha eléggé csendben leszünk és készen fogunk állni, minden csalódásban kárpótlást találunk majd.”

„Hiszel a hazugságokban, így végül megtanulod, hogy senkiben sem lehet bízni, csak önmagadban.”

„Az élet nagy célja az érzés - érezni, hogy létezünk, még akkor is, ha fájdalomban szenvedünk.”

„Nem lehet mély csalódás, ha nincs mély szerelem.”

„Soha ne félj felemelni a hangod az őszinteségért, az igazságért és az együttérzésért az igazságtalanság, a hazugság és a kapzsiság ellen. Ha az emberek a világ minden tájáról megtennék ezt, megváltoztatnák a földet.”

„Legyen bátorságod az elét nagy bánataihoz és türelmed a kicsikhez; és amikor fáradságosan teljesítetted mindennapi feladatodat, nyugodtan menj aludni. Isten ébren van.”

„Senki nem érdemli meg könnyeidet, és aki megérdemelné, az nem sirat meg.”

„A humor szinte mindig csak sminkkel maszkolt düh.”