Idézetek az ételről és az italról

„Jó, hogy én én vagyok.
Jó, hogy te te vagy.
De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.”

„Imádta a minőségi holmikat, a tiszteletet, amely körülvette, imádta az autóit, a sebességet. De a józanságát és az éberségét csak ritkán hagyta elaludni, azt vallotta, hogy az embernek mindig
készen kell állnia a legváratlanabb helyzetekre is. Olykor persze szerette halmozni az élvezeteket, melyekbe alkohol és drog csak ritkán vegyült, neki az élvezetet elsősorban a szex jelentette, amit senki mással nem szeretett még úgy megélni, mint Aleksandrával, akiben megtalálta a tökéletes szeretőt.”

„Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan
mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz,
amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között moz￾gott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a
legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott.”

„Fáradt volt és éhes.”

„Sose szerettem csendéletet festeni. Mozdulatlan, halott dolgokat… De ezek az almák a te kertedből valók. Kötődöm hozzájuk. Meg akarom őket örökíteni. Felruházom őket ábránddal és
nyugalommal. Mert ha rájuk nézek, ezek az érzések kezdenek kavarogni bennem”

„Az edzőterembe ment, ahová heti öt alkalommal járt. Akadtak kollégák, akik vodkával enyhítették az olykor elviselhetetlen stresszt, ő azonban soha. Nem ivott alkoholt, nem dohányzott, és a testét ugyanolyan keményen tartotta karban, ahogy annak idején, az Idegenlégióban megszokta. Mániákus volt. Akaraterő, vasfegyelem, és mérhetetlen munkabírás jellemezte.”

„A fű a nemzet gyógyítása, az alkohol a pusztulás.”

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”

„Mily kevés az olyan ember, ki önmagát igazán jobban szereti, mint a gyomrát!”

„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,
lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,
ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,
mint füstölőket, a liliomkelyheket.
Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,
elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,
s tartja oltárait a szűz habok felett.
…
Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.
A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,
hiába zúg: marad lényednek lényege:
a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.
Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,
bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,
egy férfi homlokán ha látja lángodat.
…
Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,
alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,
te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földeden
az ember csak utas, nem, mi megilleti,
királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?
Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,
szívem a szenvedők fenségét szereti.”

„Az élet időpazarlás és az idő az élet pazarlása, szóval rúgjunk be mindanyian és érezzük jól magunkat.”

„Te mondhatod, hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen. Remélem, hogy egyszer csatlakozni fog hozzánk és a világ egyként él majd.”

„Vagy te irányítod a napot, vagy a nap irányít téged.”

„Ne feledd! Én megtehetek valamit, amit te nem tehetsz meg. Te is tehetsz valamit, amit én nem. De azt mindkettőnknek meg kell tennie.”

„Nem azért vagyok ebben a világban, hogy megfeleljek az elvárásaidnak, és te sem azért vagy itt, hogy megfelelj az enyéimnek.”

„Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz, akkor te halott vagy.”

„Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz, akkor te halott vagy.”

„Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!”

„Élvezem a veled való beszélgetést. Az elméd vonz engem. Hasonlít a saját elmémre, kivéve, hogy te éppenséggel őrült vagy.”