Idézetek tanya-ről

Idézetek gyűjteménye a tanya témáról .

    Idézetek tanya-ről

    Illyés Gyula fénykép

    „Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog, a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunántúl a nagybirtokok közepén épült s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. (I. fejezet, 7. oldal)”

    Illyés Gyula (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja

    Prózai műveiből, Puszták népe

    Család, Élet
    Juhász Ferenc (költő) fénykép

    „Tanya az Alföldön”

    Juhász Ferenc (költő) (1928–2015) magyar költő

    Idézetek műveiből

    Hofi Géza fénykép

    „Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik.”

    Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

    Ott a kacsa!
    Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!"

    Szabó Lőrinc fénykép

    „Hol a hazád, mondd, madár!

    s este milyen tanya vár?

    Milyen fészek, milyen lomb?

    Oh te rétek dísze, mondd!”

    Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító

    Idézetek műfordításaiból, William Blake

    Madár, Tea

    „Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyre
    a másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.
    Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,
    én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.
    Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,
    mert unja a velem való dumát.
    Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,
    nekem meg éppen semmise fájhat.
    Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,
    én meg egy picike se füle, se farka író.
    Az élet szép azért mindazonáltal,
    ha felkötni magát az ember átal.
    Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,
    és én rímeket gyártok, nyakatekert.
    Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,
    míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.
    Nyuszika, kérem a babaruhámat:
    add vissza hát a másik Nyuszikának!
    Sok-sok puszi:
    küldi a Nyuszi.

    A NYULAT BIZONYÁRA PÓTLÓ VÍGASZ-DAL

    Nem Nyuszi-induló, csak vígasz-dal,
    ha sokszor elolvasod, megvígasztal.
    Ha Nyuszika Nyuszifül
    soha sincsen egyedül.
    Nyuszi-nyúl, Nyuszi-nyúl,
    hogy is mondjam nyusziul:
    nyuszi-tanya, piros szallag,
    a jó Nyuszi vígan ballag,
    mert hiszen, mivel ám:
    ha holnap nem, ma talán
    - piros szallag, nyuszi-tanya -
    Tapsifül is jön majd haza.
    Nyúl-nyúl, Nyuszi-nyúl
    puszit küldök nyusziul
    és egy nyuszit pusziul,
    nyuszinyuszi Nyuszi Úr.”

    Végh György (1919–1982) költő, író, műfordító, 1919-82

    Hazáról, Szív, Élet, Emberek