Idézetek rádió-ről

Idézetek gyűjteménye a rádió, világ témáról .

Világ

Idézetek rádió-ről

„Kossuth Rádió: Kodolányi János és Szabó István levelezése”

Kodolányi János (1899–1969) magyar író

Levelei, Szabó Istvánhoz

„Nézzék, a távíró nem más, mint egy nagyon-nagyon hosszú macska. Meghúzzák a farkát New Yorkban és a feje Los Angelesben nyivákol. Értik ezt? Namármost, a rádió pontosan ugyanígy mûködik: itt beküldik a jelet, ott pedig megkapják. Az egyetlen különbség, hogy itt nincsen macska.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Az egészségügyben bizonyos pénzügyi fiskális körök ragadják magukhoz a hatalmat, úgy tűnik, hogy a pénzügyi körökben dőlnek el azok, hogy mit kell tenni az egészségügyben és hát orvos vagyok, eszembe jut ilyenkor, hogy azért az orvoslás, a gyógyítás az nemcsak és nem elsősorban pénz és gazdaság, piac, meg verseny, hanem az azért egy szeretetszolgálat, egy professzió, azzal foglalkozunk, hogy hogy tudnánk magunkat megszervezni ebben a szerencsétlen ellenzéki pozícióban, hogy legalább a legnagyobb károkat el tudjuk hárítani.
Forrás: Magyar Rádió/Observer 2006. július 03. 06:55”

Mikola István (1947) (1947–) magyar politikus, diplomata, miniszter

interjú a Vasárnapi Újságban

„Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az Istenit neki! Ez itt a hírek, nem pedig a kívánságműsor!

„s igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. A közösség (…) a közjó és az igazságosság szellemében. Mit jelent a másik oldal? Az egyén parttalan szabadságvágyának a kibontakozását kell segíteni, nem kell a közösség, önmegvalósító, mai szingli életforma, az az igazi. Nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy techno. Elgondoltam ezt a két képet, két világ. Döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másik pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosság-kép is aposztrofálható (…)”

Mikola István (1947) (1947–) magyar politikus, diplomata, miniszter

:Beszéd Pécsett 2006. március 21., http://index.hu/politika/belfold/mikola060325/

Világ, Öngyilkosság, Élet, Lány

„Michel Mort francia kritikus a zsüri tanácskozásán elhangzott kiváló beszédében többek között a következőkkel támogatta meg jelöltségemet: „Ennek az írónak az írásaiban van valami titok, szeretnék személyesen is megismerkedni vele, ki tudja, lehet, hogy homoszexuális, impotens vagy onanista, mindenesetre van benne valami törvénytelen; nem csodálkoznék, ha titokban orgiákat csapna à la Übü király". Mûveim és személyem e kivételesen mély, a legjobb francia ízlésre valló értelmezését világgá kürtölte a nemzetközi sajtó és rádió, úgyhogy amikor Vence-ban átsétáltam egy kis téren, a kávéház teraszán ülő ifjúság összesúgott a hátam mögött: – Nézzétek, ez az a vén impotens buzi, aki orgiákat rendez! Ráadásul, mivel a fenti zsűriben a skandináv delegáció, jelölésemet támogatandó, „humanistának" titulált, néhány sajtótudósítás a Humanista vagy onanista rímes címet viselte.”

Witold Gombrowicz (1904–1969) lengyel író

Napló (Dziennik ), 1992
Forrás: A Prix International de Littérature-díjról van szó

Ifjúság, Világ, Titok

„A társadalmi világban nem igazán az a fontos, megtörtént-e valami vagy sem, hanem hogy milyen mértékben és milyen feldolgozásban észleli azt a szélesebb környezet. Az újságok, a rádió és televízió révén a XX. században kitágult a világ számunkra, és a saját szemünkkel észlelt események mellett úgy ítéljük meg nagyobbrészt a világot […], ahogy a tömegmédiumok tálalják […]”

Pokol Béla (1950) magyar jogász, alkotmánybíró

A "médiaértelmiségről"

„Gondold csak el: ha megajándékoznak egy órával, kis virágzó pokollal ajándékoznak meg, rózsabilinccsel, aranyozott veremmel. Nem csupán az órát ajándékozzák neked, hogy Isten éltessen, és reméljük, hogy sokáig hordod majd, mert kitűnő márkájú, svájci, rubinköves; nem csupán ezt a parányi krampácsolót ajándékozzák neked, amelyet a csuklódra kötözve sétáltatsz magaddal. Megajándékoznak - nem is tudják, és ez a szörnyű, hogy nem is tudják -, megajándékoznak egy újabb, törékeny és kétes részecskével, valamivel, ami a tiéd, de nem a testedből való, hanem szíjjal kell odakötözni a testedhez, hogy ott lógjon a csuklódon, mint kétségbeesett karocska. Megajándékoznak azzal a feladattal, hogy naponta felhúzd, a felhúzás kötelességével, mert csak így maradhat óra az óra; megajándékoznak a kényszerrel, hogy a pontos időt figyeld az ékszerboltok kirakatában, hogy meghallgasd a rádióban, hogy rendszeresen igénybe vedd a telefonközpont pontosidő-szolgáltatását. Megajándékoznak a félelemmel, hogy elveszted, hogy ellopják, hogy leejted a földre és összetörik. Megajándékoznak a márkájával, a bizonyossággal, hogy ez jobb márka, mint a többi, megajándékoznak a hajlammal, hogy összehasonlítsd az órát a többi órával. Nem téged ajándékoznak meg az órával, hanem téged ajándékoznak el, téged ajánlanak fel az óra születésnapjára.”

Julio Cortázar (1914–1984)

Születésnap, Félelem, Idő, Pokol