Sylvia Plath idézet

oldal 3

„Jó tudni, hogy ha valaha is figyelemre van szükségem, csak meg kell halnom.”

„Kérlek, ne várd el tőlem, hogy mindig jó, kedves és szeretetteljes legyek. Vannak idők, amikor hideg és meggondolatlan leszek, és nehéz lesz megérteni.”

„Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.”

„Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem.”

„Megpillantok a láthatáron egy kifogástalan, gáncs nélküli férfit, de mihelyt közel kerülök hozzá, rájövök, hogy ez sem az igazi. Épp ez az egyik oka, hogy soha, de soha nem akartam férjhez menni. Dehogyis kellett nekem végtelen biztonság, dehogyis kell, hogy én legyek az íj idege, amely a nyílvesszőt kiröpíti. Változatosságra, izgalomra vágytam, arra, hogy én magam röppenhessek szanaszét, minden irányba, akár az ünnepi tűzijáték rakéta sziporkái.”

„A másoktól irigyelt tulajdonságokat mások is másban keresik.”

„Szerelmem irántad robbanékonyabb, mint bármely ige.”

„Megpróbáltam elképzelni, mi lenne akkor, ha Konstantin a férjem volna. Ez azt jelentené, hogy felkelhetek hétkor, készíthetek neki reggelit, tojást, sonkát, pirítóst meg kávét, pongyolában, hajamban csavarokkal nekiállhatok, hogy elmossam a piszkos edényt és beágyazzak, miután ő már munkába ment, s ha majd hazajön egy mozgalmas, érdekes nap után, várhatom kiadós vacsorával, az estét pedig megint azzal töltetem, hogy mosogatom a piszkos tányérokat, s végül hullafáradtan zuhanok ágyba. Egy olyan lány számára pedig, aki tizenöt éven át színjeleskedett, az ilyesmi sivár és eltékozolt életnek látszott.”

„Választhatok az állandó aktivitás és boldogság, vagy a befelé forduló passzivitás és szomorúság között. Vagy megbolondulhatok a kettő között ide-oda csapódva.”

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”

„Az elkeseredett önzés hiú betetőzése, ha úgy akarjuk megsemmisíteni a világot, hogy saját énünket semmisítjük meg.”

“I have never found anybody who could stand to accept the daily demonstrative love I feel in me, and give back as good as I give.”

“Wherever I sat — on the deck of a ship or at a street café in Paris or Bangkok — I would be sitting under the same glass bell jar, stewing in my own sour air.”

“So many people are shut up tight inside themselves like boxes, yet they would open up, unfolding quite wonderfully, if only you were interested in them."

()”

“The worst enemy to creativity is self-doubt.”

“Life has been some combination of fairy-tale coincidence and joie de vivre and shocks of beauty together with some hurtful self-questioning.”

“I want to be important. By being different. And these girls are all the same.”

“I didn’t want any flowers, I only wanted
to lie with my hands turned up and be utterly empty.
How free it is, you have no idea how free.”

“Out of the ash
I rise with my red hair
and I eat men like air.”

“And the danger is that in this move toward new horizons and far directions, that I may lose what I have now, and not find anything except loneliness.”

“Eternity bores me,
I never wanted it.

From the poem "Years", 16 November 1962”

“The floor seemed wonderfully solid. It was comforting to know I had fallen and could fall no farther.”

“How frail the human heart must be —
a mirrored pool of thought.”

“I thought a spectacular change would come over me the day I crossed the boundary line.”

“I began to think vodka was my drink at last. It didn’t taste like anything, but it went straight down into my stomach like a sword swallowers’ sword and made me feel powerful and godlike.”

“Ever since I was small I loved feeling somebody comb my hair. It made me go all sleepy and peaceful.”

“Is anyone anywhere happy?”

“The trouble about jumping was that if you didn't pick the right number of storeys, you might still be alive when you hit bottom.”

“How can you be so many women to so many strange people, oh you strange girl?”

“What is my life for and what am I going to do with it? I don't know and I'm afraid. I can never read all the books I want; I can never be all the people I want and live all the lives I want.”

“I am sure there are things that can't be cured by a good bath but I can't think of one.”

“I guess I should have reacted the way most of the other girls were, but I couldn't get myself to react. I felt very still and very empty, the way the eye of a tornado must feel, moving dully along in the middle of the surrounding hullabaloo.”

“It seemed silly to wash one day when I would only have to wash again the next.

It made me tired just to think of it.”

“I have taken a pill to kill
The thin
Papery feeling.”

“Is it the sea you hear in me?
Its dissatisfactions?
Or the voice of nothing, that was your madness?

Love is a shadow.
How you lie and cry after it.”

“It was my first big chance, but here I was, sitting back and letting it run through my fingers like so much water.”

“I felt dumb and subdued. Every time I tried to concentrate, my mind glided off, like a skater, into a large empty space, and pirouetted there, absently.”

“The thought that I might kill myself formed in my mind coolly as a tree or a flower.”

“I have suffered the atrocity of sunsets.”

“The blood of love welled up in my heart with a slow pain.”