Rejtő Jenő idézet

„Az nevet, aki először üt.”

„tt>Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző… Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Az, amit a költő kíván: »Egyszer életemben végre jól kialudjam magamat…«</tt”

„A tisztesség olyan, mint egy igazi úriszabó. Nem ismer alkut.”

„De majd jön Sztrovacsek, az én brutális barátom, néhány elsőrangú pofonnal, és akkor csend lesz…”

„Az életben csak pozőrök számára fordulnak elő komoly dolgok.”

„Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.”

„Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

„Olyan ideges volt, hogy nem figyelt oda és állandóan tisztességesen játszott.”

„Van itt egy 8-adik Hendrik, asz mindég a hóhérnál tartott válópert. Igazán elvesztették érte fejüket a nők.”

„Hol voltam ennyi ideig, hogy nem látott? (Wágner úr)”

„A kiváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.”

„tt>Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja. – Ezen egy éjszaka</tt”

„A tábornok elhúzta ujjait a homloka előtt, hogy népiesen jelezzen egy szomorú elmegyógyászati diagnózist.”

„Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.”

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál:”

„Munka után édes a menekülés.”

„Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme.”

„Olyan buta volt, hogy egyszerű tőmondatokat sem értett meg, és ez ellen használta az általános derűt.”

„A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.”

„Az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.”

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál:
egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
Idő: délután hét óra.
Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.
Személyek: személytelenek.
Történik: semmi.”