Giovanni Battista Vico olasz történész és jogtudós volt, aki elsősorban civilizációk fel- és letűnésével foglalkozott.
Nápolyban született, apja könyvkereskedő volt. Széles körű műveltségét jórészt autodidakta módon szerezte meg gyermekkorában. 19 évesen Salernóban kezdett jogi tanulmányokat. 1699-től Nápolyban kezdett el retorikát tanítani az egyetemen, 1734-től pedig a királyság hivatalos történetírója volt. Fő műve: Principia di una scienza nuova d'intorno alla commune natura delle nazioni . Vico a jog- és történetfilozófia terén korszakot alkotott, és egyszersmind a néplélektan eszméinek első hirdetője volt.
Felfogása szerint Isten teremtette a természetet, ezért a természeti jelenségek végső okait egyedül Isten ismerheti. Ezzel szemben az emberi történelem emberi produktum, és ennek mozgását az emberi magatartások adják. Véleménye szerint a történelem nemzetek és korszakok ciklikus változása, melyet az isteni gondviselés irányít. A történelem az isteni gondviselés megléte ellenére is megismerhető: Isten a hosszú távú tervei megvalósításához használja ugyan az embereket, de az emberek önző céljai, az isteni örök tervhez képest rövid távra ható cselekedetei kiismerhetők.
Vico az emberi civilizációk belső fejlődését három korszakra osztja:
1. Istenek kora: ezt teokratikus állam, isteni eredetűnek tartott uralkodók és törvények, mitikus tudat, költői, szent metaforikus
nyelvhasználat jellemezte.
2. Hérószok kora: arisztokratikus államok, erőn és hatalmon alapuló törvények és heroikus nyelvezet volt elterjedve.
3. Emberek korszaka: demokratikus államberendezkedés , észszerűségen alapuló törvények, és logikus prózai nyelvhasználat jellemzi.
Az emberiség története egyszerre haladás és hanyatlás. Haladás, mivel a rendezetlenség állapotából a rend állapotába halad. Hanyatlás, mivel a civilizációk változása ciklikus: amikor az egyik elér a tetőpontra, ott hanyatlani kezd. A felemelkedésnek és a barbárságba való visszatérésnek egy ciklusa már végbement a római civilizációval. Ezt követően azonban a ciklus, azaz a három korszak újrakezdődik.
A civilizációk hanyatlásának elve nagy hatást gyakorolt Toynbee-ra és Spenglerre. Az Új tudomány harmadik, Homérosszal foglalkozó része mérföldkő a Homérosz-kérdés kutatásában.
✵
23. június 1668 – 23. január 1744
