Emil Cioran idézet

oldal 17

„Az ember csak akkor teljesedik ki, ha megszűnik embernek lenni.”

„Csak azok a filozófusok érdekesek, akik abbahagyták a gondolkodást, és elkezdték keresni a boldogságot.”

„A filozófia ellenszert kínál a melankóliára. És sokan még mindig hisznek a filozófia mélységében!”

„Végül is, miért akarnának a hétköznapi emberek a végről elmélkedni, különösen, ha látjuk, milyen állapotban vannak azok, akik ezt teszik?”

„Azt szoktad mondani, hogy úgy kell élnünk, mintha soha nem halnánk meg. Nem tudtad, hogy mindenki így él, még a halál megszállottjai is?”

„Az embernek sosincsenek kétségei, miközben álmodik.”

„Elfogadom, hogy az utolsó ember legyek, ha embernek lenni azt jelenti, hogy hasonlítsak a többihez.”

„A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.”

„A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit”

„Illuzió nélkül nem létezik semmi.”

„Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.”

„Az egyedüllét nem arra tanít meg, hogy egyedül vagy, hanem arra, hogy az egyedüli.”

„Istennek egy kifogása van csupán, az, hogy nem létezik.”

„A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai.”

„Vélemények: igen; meggyőződések: nem. Ezek az intellektuális büszkeség kiindulópontjai.”

„Ha egy pillanatra is láthatnánk magunk a másik szemével, egy pillanat alatt eltűnnénk.”

„Az illat egy virág történelme.”

„Nem én szenvedek a világban, hanem a világ szenved bennem.”

„A szerelem, szentség meg szexualitás.”

„Inkább az örök éj, mintsem egy fád nap, inkább a félhomály, mint az elmosódott fény.”

„Mindenki kalauzom, aki nálamnál is bolondabb.”

„Az élet legális abszurditás.”

„Nem éri meg, hogy öngyilkos légy, elkéstél már vele.”

„Egyértelmű, hogy Isten egy megoldás volt. És ennél jobbat soha nem is fogunk találni.”

„Egy pofon és egy sértés közül jobban viseljük a pofont.”

„Az antropológia az állattan és a pszichológia keveréke.”

„Csak az ellenségeinknek és néhány minket nem szerető barát számára létezünk, más senkinek.”

„A remény a rabszolgák erénye.”

„A benned lakozó semmin kívül semmi mást sem kell akarnod.”

„Az unalom: ok nélküli szenvedés.”

„Mire vársz, hogy feladhasd?”

„Amikor teljesen biztosan tudod, hogy minden valótlan, akkor nem értheted, miért kéne fáradoznod a bizonyítással.”

“One is and remains a slave as long as one is not cured of hoping.”

“No one has the audacity to exclaim: “I don’t want to do anything!” —we are more indulgent with a murderer than with a mind emancipated from actions.”

“Bach: a scale of tears upon which our desires for God ascend.”

“Speech and silence. We feel safer with a madman who talks than with one who cannot open his mouth.”

“The notion of nothingness is not characteristic of laboring humanity: those who toil have neither time nor inclination to weigh their dust; they resign themselves to the difficulties or the doltishness of fate; they hope: hope is a slave's virtue.”

“If someone incessantly drops the word "life," you know he's a sick man.”

“Losing love is so rich a philosophical ordeal that it makes a hairdresser into a rival of Socrates.”

“Two enemies — the same man divided.”

“What anxiety when one is not sure of one's doubts or wonders: are these actually doubts?”

“An anxious man constructs his terrors, then installs himself within them: a stay-at-home in a yawning chasm.”

“I am for the most part so convinced that everything is lacking in basis, consequence, justification, that if someone dared to contradict me, even the man I most admire, he would seem to me a charlatan or a fool.”

“Hope is the normal form of delirium.”

“Thanks to depression — that alpinism of the indolent — we scale every summit and daydream over every precipice from our bed.”

“Only thoughts that are randomly born die. The other thoughts we carry with us without knowing them. They have abandoned themselves to forgetfulness so that they can be with us all the time.”

“Illusion begets and sustains the world; we do not destroy one without destroying the other. Which is what I do every day. An apparently ineffectual operation, since I must begin all over again the next day.”

“I anticipated witnessing in my lifetime the disappearance of our species. But the Gods have been against me.”

“In relation to any act of life, the mind acts as a killjoy.”

“"Where do you get those superior airs of yours?" "I've managed to survive, you see, all those nights when I wondered: am I going to kill myself at dawn?"”

“Where are my sensations? They have melted into… me, and what is this me, this self, but the sum of these evaporated sensations?”

“The refutation of suicide: is it not inelegant to abandon a world which has so willingly put itself at the service of our melancholy?”

“My mission is to see things as they are. Exactly the contrary of a mission.”

“Life is too full of death for death to be able to add anything to it.”

“Opinions, yes; convictions, no. That is the point of departure for an intellectual pride.”

“The more we try to wrest ourselves from our ego, the deeper we sink into it.”

“Nothing is indefensible — from the absurdest proposition to the most monstrous crime.”

“Consciousness is nature's nightmare.”

“A heart without music is like beauty without melancholy.”

“What is that one crucifixion compared to the daily kind any insomniac endures?”

“Nothing is so wearing as the possession or abuse of liberty.”