Emil Cioran idézet

oldal 16

„Az ember csak akkor teljesedik ki, ha megszűnik embernek lenni.”

„Csak azok a filozófusok érdekesek, akik abbahagyták a gondolkodást, és elkezdték keresni a boldogságot.”

„A filozófia ellenszert kínál a melankóliára. És sokan még mindig hisznek a filozófia mélységében!”

„Végül is, miért akarnának a hétköznapi emberek a végről elmélkedni, különösen, ha látjuk, milyen állapotban vannak azok, akik ezt teszik?”

„Azt szoktad mondani, hogy úgy kell élnünk, mintha soha nem halnánk meg. Nem tudtad, hogy mindenki így él, még a halál megszállottjai is?”

„Az embernek sosincsenek kétségei, miközben álmodik.”

„Elfogadom, hogy az utolsó ember legyek, ha embernek lenni azt jelenti, hogy hasonlítsak a többihez.”

„A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.”

„A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit”

„Illuzió nélkül nem létezik semmi.”

„Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.”

„Az egyedüllét nem arra tanít meg, hogy egyedül vagy, hanem arra, hogy az egyedüli.”

„Istennek egy kifogása van csupán, az, hogy nem létezik.”

„A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai.”

„Vélemények: igen; meggyőződések: nem. Ezek az intellektuális büszkeség kiindulópontjai.”

„Ha egy pillanatra is láthatnánk magunk a másik szemével, egy pillanat alatt eltűnnénk.”

„Az illat egy virág történelme.”

„Nem én szenvedek a világban, hanem a világ szenved bennem.”

„A szerelem, szentség meg szexualitás.”

„Inkább az örök éj, mintsem egy fád nap, inkább a félhomály, mint az elmosódott fény.”

„Mindenki kalauzom, aki nálamnál is bolondabb.”

„Az élet legális abszurditás.”

„Nem éri meg, hogy öngyilkos légy, elkéstél már vele.”

„Egyértelmű, hogy Isten egy megoldás volt. És ennél jobbat soha nem is fogunk találni.”

„Egy pofon és egy sértés közül jobban viseljük a pofont.”

„Az antropológia az állattan és a pszichológia keveréke.”

„Csak az ellenségeinknek és néhány minket nem szerető barát számára létezünk, más senkinek.”

„A remény a rabszolgák erénye.”

„A benned lakozó semmin kívül semmi mást sem kell akarnod.”

„Az unalom: ok nélküli szenvedés.”

„Mire vársz, hogy feladhasd?”

„Amikor teljesen biztosan tudod, hogy minden valótlan, akkor nem értheted, miért kéne fáradoznod a bizonyítással.”

“Let us speak plainly: everything which keeps us from self-dissolution, every lie which protects us against our unbreathable certitudes is religious.”

“What to think of other people? I ask myself this question each time I make a new acquaintance. So strange does it seem to me that we exist, and that we consent to exist.”

“Try as I will, I don't see what might exist…”

“The more one has suffered, the less one demands. To protest is a sign one has traversed no hell.”

“If a man has not, by the time he is 30, yielded to the fascination of every form of extremism, I don't know if he is to be admired or scorned — a saint or a corpse.”

“To try curing someone of a "vice," of what is the deepest thing he has, is to attack his very being, and this is indeed how he himself understands it, since he will never forgive you for wanting him to destroy himself in your way and not his.”

“In our fear, we are victims of an aggression of the Future.”

“Saints live in flames; wise men, next to them.”

“If death had only negative aspects, dying would be an unmanageable action.”

“To venture upon an undertaking of any kind, even the most insignificant, is to sacrifice to envy.”

“If I were asked to summarize as briefly as possible my vision of things, to reduce it to its most succinct expression, I should replace words with an exclamation point, a definitive!”

“To read is to let someone else work for you — the most delicate form of exploitation.”

“Refinement is a sign of a deficient vitality, in art, in love, and in everything.”

“The mind advances only when it has the patience to go in circles, in other words, to deepen.”

“In order to deceive melancholy, you must keep moving. Once you stop, it wakens, if in fact it has ever dozed off.”

“No longer ask me for my program: isn't breathing one?”

“Nothing surpasses the pleasures of idleness: even if the end of the world were to come, I would not leave my bed at an ungodly hour.”

“Impossible to spend sleepless nights and accomplish anything: if, in my youth, my parents had not financed my insomnias, I should surely have killed myself.”

“The initial revelation of any monastery: everything is nothing. Thus begin all mysticisms. It is less than one step from nothing to God, for God is the positive expression of nothingness.”

“There are no solutions, only cowardice masquerading as such.”

“For a long time — always, in fact — I have known that life here on earth is not what I needed and that I wasn't able to deal with it; for this reason and for this reason alone, I have acquired a touch of spiritual pride, so that my existence seems to me the degradation and the erosion of a psalm.”

“It is an understatement to say that in this society injustices abound: in truth, it is itself the quintessence of injustice.”

“The same feeling of not belonging, of futility, wherever I go: I pretend interest in what matters nothing to me, I bestir myself mechanically or out of charity, without ever being caught up, without ever being somewhere. What attracts me is elsewhere, and I don't know where that elsewhere is.”

“If, at the limit, you can rule without crime, you cannot do so without injustices.”

“What is marvelous is that each day brings us a new reason to disappear.”

“There are no arguments. Can anyone who has reached the limit bother with arguments, causes, effects, moral considerations, and so forth? Of course not. For such a person there are only unmotivated motives for living. On the heights of despair, the passion for the absurd is the only thing that can still throw a demonic light on chaos. When all the current reasons — moral, esthetic, religious, social, and so on — no longer guide one's life, how can one sustain life without succumbing to nothingness? Only by a connection with the absurd, by love of absolute uselessness, loving something which does not have substance but which simulates an illusion of life. I live because the mountains do not laugh and the worms do not sing.”

“Everything exists; nothing exists. Either formula affords a like serenity. The man of anxiety, to his misfortune, remains between them, trembling and perplexed, forever at the mercy of a nuance, incapable of gaining a foothold in the security of being or in the absence of being.”

“We die in proportion to the words we fling around us.”

“The terrifying experience and obsession of death, when preserved in consciousness, becomes ruinous. If you talk about death, you save part of yourself. But at the same time, something of your real self dies, because objectified meanings lose the actuality they have in consciousness.”