„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,mint füstölőket, a liliomkelyheket.Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,s tartja oltárait a szűz habok felett.…Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,hiába zúg: marad lényednek lényege:a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,egy férfi homlokán ha látja lángodat.…Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földedenaz ember csak utas, nem, mi megilleti,királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,szívem a szenvedők fenségét szereti.”Alfred de Vigny Szabó Magda Idézetek verseiből
„A valóban szabad polgár az az ember, akinek sem léte, sem jövedelme nem függ a kormánytól.”Alfred de Vigny Idézetek aforizmáiból
„Hitvány, milyen puhány - így küzdöttem még eszemmel -,mily szégyelni való nagy nevével is az ember!Itthagyni életet, mindent mi fájhatott,ti tudtok már csupán, fenséges állatok!”Alfred de Vigny Illyés Gyula Idézetek verseiből