Agatha Christie: Aktuális idézetek (oldal 3)

„Ez tényleg nehéz élet. A férfiak nem lesznek kedvesek hozzád, ha nem vagy csinos, és ha az vagy, akkor pedig a nők nem lesznek kedvesek hozzád.”

„Mert ha az egyik dolgot megvilágítom, a másikat nem látom. És olyan gyakran előfordul, hogy az ember a rosszat helyezi megvilágításba, bár nehéz eldönteni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történik-e.”

„Mindannyiunkban dolgozik az életösztön. Az ember nem azért él, mert tudatosan úgy dönt, hogy élni akar.”

„Tényleg nagyon veszélyes hinni az embereknek. Én évek óta nem hiszek.”

„Az ember addig nem ismeri fel élete igazán fontos pillanatait, amíg már túl késő nem lesz.”

„Az embernek időnként zsebre kell tennie a büszkeségét, és újra kell igazítania az elképzeléseit.”

„Az ember akkor van egyedül, amikor az utolsó, aki emlékszik rá, már nincs többé.”

„A régész az ideális férj. Minél idősebb a felesége, annál jobban törődik vele.”

„Nagyon kevesen vagyunk azok, akiknek látszunk.”

„A jó tanácsokat biztos hogy mindig figyelmen kívül hagyják, de ez nem ok arra, hogy ne adjuk meg őket.”

„Furcsa gondolat, de csak ha nevetségesnek látjuk az embereket, jovünk rá, mennyire szeressük őket.”

„Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeretfurdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll.”

„Szeretek élni. Néha vadul elkeseredtem, akutan nyomorult voltam, elkeseredtem a szomorúságtól, de mindezeken keresztül még mindig biztosan tudom, hogy csak életben lenni nagyszerű dolog.”

„Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat.”

„Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.”

„De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.”

„Két asszony összezárva egy kis házban, halálos unalom körös-körül, a fő események: nagymosás… eldugult a lefolyó… ki kell kergetni a macskát… és hasonlók. Persze hogy hallgatódzott, persze hogy felbontogatott leveleket… mindenki ezt tenné.”

„Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.”

„A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz!”