Ajánlott idézetek

oldal 17

„Egy kecses mozdulattal kitolta maga alól a széket, aztán lassú, magabiztos léptekkel, buján ringó csípővel, arcán kihívó mosollyal megindult a férfi felé. Minden mozdulatából tömény szexualitás áradt. Amikor a férfi hez ért, egyenesen eléje vágott, és szorosan hozzásimult.”

„Képtelen volt egyetlen perccel is tovább maradni Aleksandra lakásán. Nem tudta volna megtűrtőztetni magát. Csak most döbbent rá igazán, hogy Wloka parancsa mivel is jár. Nemcsak a szokásos kitartást és igyekezetet követeli meg, hanem óriási önuralmat és józanságot is. Feltépte a lépcsőházajtót, és mélyet szívott a friss, koraesti levegőből. Nem fogom hagyni, hogy ez a kis könnyűvérű szépség összezavarjon! – mordult fel magában, az ér kidagadt a halántékán. Pengevékony ajkait összeszorította, és bevágódott jelzés nélküli szolgálati autójába.”

„Számára gyakorlatilag az erőszak, a durvaság, az arrogancia volt az egyetlen önkifejezési forma.”

„Túlérzékeny, könnyűvérű, hisztérikus. A keze folyton remeg, bizonyára felváltva vándorol benne az ecset meg a piásü￾veg. Kokaint szív, meg még ki tudja mit, maffiózók ágyát melegíti, akiktől méregdrága bundát kap, és olyan cipőt, ami más emberek havi fizetéséből sem telne ki.”

„Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan
mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz,
amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között moz￾gott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a
legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott.”

„Villódzó szemekkel, mindenre készen járta körbe a házat, olyan volt, akár egy birtokát védő ragadozó.”

„A férfi felmordult, Aleksandra könyörgő, könnybelábadt kék
szemeit szuggerálta.”

„Nem nézett a főfelügyelőre, maga elé révedt, az ujjaival babrált,
kézfejének finom bőrén átsejlettek a megfeszülő, kék erek.”

„Aleksandra egyrészt agyrázkódást szenvedett, másrészt sokkot kapott. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk a hipotermiáról sem. Egy egészséges, ruhátlan ember a saját testhőmérsékletét még nulla fok körüli hőmérsékleten is képes egy órán át tartani. Utánanéztem, a gyilkosság éjszakáján nyolc fok volt. Aleksandra valószínűleg órákat bolyongott a szabad ég alatt, a tünetei legalábbis erre
engednek következtetni. Tíz fok alatti levegőhőmérsékleten már felléphet hipotermia. Ilyenkor a szívverés lelassul, a légzés ritkul, és felületessé válik. A szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken. Bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. A vérnyomás leesik. Szívritmuszavar lép fel. A bőr erei összehúzódnak, a kéz- és lábujjak, a fül, orr, az ajkak elkékülnek, elszürkülnek. Az áldozat beszéde érthetetlen lesz,
tántorog, a viselkedése zavarttá, ésszerűtlenné válik.”

„Morawski biccentett. Menthetetlenül elveszett a nő merengő, égkék szemeiben.”

„Cezary Borkowski igazi nagykutya. Gátlástalan, veszélyes
alak.”

„Habár a rendszerváltás utáni zavaros időszak egyik legveszélyesebb és leggátlástalanabb fi gurája volt, akit Kelet-Európa-szerte ismertek és rettegtek alvilági körökben, a kellő pillanatban öltönyös üzletemberré vedlett át, és kikérte volna magának, ha valaki közönséges gengszternek titulálja. Igyekezett észrevétlen maradni,
és ahelyett, hogy lépten-nyomon erőt demonstrált volna, inkább
kapcsolatokat épített.”

„Aki képes néhány spontán ecsetvonással
ilyen drámai mélységek kiváltására, arra még komoly jövő vár”. Tompa morajlásként visszhangzottak a szavak a fejében. Az elismerő szavak, amelyeket a Varsói Képzőművészeti Akadémia hallgatójaként kapott tanároktól, mesterektől, kritikusoktól, és amelyek igen nagy elismerést jelentettek. Olyannyira, hogy a legtöbb hallgató térden csúszva könyörgött volna efféle mondatokért. Aleksandra Kozłowska kiváltságos volt. A tehetsége tette azzá.”

„A kilencvenes évek elején kezdte a pályafutását, cigarettát csempészett, lopott autókkal kereskedett, kétes ingatlanügyleteket bonyolított. Akkoriban rengeteget lehetett kaszálni az eff éle dolgokkal. Borkowski gyorsan kinőtte magát, jelentős vagyonra tett szert, amit aztán ügyesen tisztára mosott. Kilépett a gengszterszerepből, és öltönyös üzletemberré vált. Hamarosan már nem csak a saját pénzét mosta, hanem másokét is. Sokan fordultak hozzá, mert
a szervezete hatékonyan, diszkréten, és megbízhatóan működött. Rendőrtisztek, titkosszolgálatosok, politikusok soraiból szervezett védelmet magának, komoly tőkét biztosított néhány ambíciózus
alaknak, akik a segítségével magas pozíciókba jutottak, de akkor már a lekötelezettjei voltak. Mindent alaposan megszervezett és hibátlanul kivitelezett. Ravasz, dörzsölt, és gátlástalan. A hatóságok sohasem tudtak fogást találni rajta.”

„Cezary olykor a tudtuk nélkül figyelte a kiszemeltjeit, különféle egyetemeken, multicégeknél, még a seregben is –magyarázta tompa hangon. – Ez a titkosszolgálatoknál is bevett módszer. Amikor egy ügynökség beépíthető embereket keres, hasonló módon
jár el. Cezary tarsolyában mindig van néhány megvett titkosszolga, ellesett már tőlük egypár fogást. Nem mellesleg a zsaruk között is vannak beépített emberei. El sem hinnéd, mi mindenre képesek
egyesek a pénzért. Cezary pedig kimondottan szórakoztatónak
találja, ha egy mocskos munkát épp a törvény egyik emberével végeztet el”

„Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.”

„A boldogságod mértéke attól függ, hogy mennyi szabadság van a szívedben.”

„Az igazságtalan törvény nem is törvény.”

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”