„Nevet, és pezsgőt iszik, és illedelmesen beszélget, és engedelmesen bólogat, és mosolyog, lebeg, táncol.

Akár egy játékbaba.

Csak bámulom, és arról ábrándozom, hogy elrabolom a fogadásról, és elviszem magamhoz, hogy többé csak velem beszélgessen illedelmesen, és nekem bólogasson engedelmesen.”

„Rossz idők járnak. A gyerekek már nem engedelmeskednek a szüleiknek, és mindenki könyveket ír.”

„Más szóval az élő anyagnak nincs olyan tevékenysége, amelyet ne lehetne megérteni annak a szemléletnek alapján, hogy minden atomokból épül fel és ezek a fizikai törvényeknek engedelmeskednek.”

„A német leginkább kitűnő tulajdona a szorgalmatosság; ő jó alattvaló; engedelmes jobbágy, sokszor igaz, inkább félelemből, mint lelkiismeretből.”

„Táncolunk a nevetésért, táncolunk a könnyekért, táncolunk az őrületért, táncolunk a félelmekért, táncolunk a reményekért, táncolunk a sikolyokért, mi vagyunk a táncosok, mi teremtjük az álmokat.”

„Csak ahhoz jön el a szerencse, aki fel van készülve a fogadására!”

„Nem iszom. Mert nem szeretek. Jól érzem magam tőle.”

„Idelenn minden lebeg.”

„Abban a pillanatban, hogy az ember nagy figyelmet szentel bárminek, akár egy fűszálnak is, az önmagában egy titokzatos, bámulat keltő és leírhatatlanul csodálatos világgá válik.”

„Mert mindig úgy szerettem volna élni, ahogy azt magamnak megírnám… Mert a valóság csak akkor gyönyör, ha azt az álmok szövik. Mindent elhittem magamnak, mindenüvé követtem magamat azzal a stiláris képességgel s engedelmes hűséggel, ahogy az ember a vágyait tudja követni, a vágyait a nyomorban, a gondolatok szárnyán. Amennyire szenvedtem a valóságban, éppannyira boldog is voltam a képzeletem világában, mert a szenvedés csak addig számít, amíg fel nem váltja egy illúzió.”