„Most pedig meg kell tenned a kedvemért, amire magam nem vagyok képes. Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé.”

„Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag. Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben... aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között... és ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.”

„Hogyan várhatod, hogy kezedben kinyíljon a virág, ha egy vulkán izzik szívedben?”

„Árad az éji elem,
lüktet az ég, csupa csillag:
estről-estre mi virrad,
mondd, az örök tereken!

Retten a szív: mit akar
árja - apálya e létnek;
titkos erő! az enyémet,
érzem, emészti hamar.

Álom, jöjj közelebb,
mint gyermekhez a dajka.
reszket e láng - betakarja,
védő körbe, kezed.”

„Ha az emberek a széket fűrészelik alattad, akkor győzd meg vagy kényszerítsd őket, hogy hagyják ezt abba; de te magad távozz, ha ez nem sikerül és ha már egyáltalán nincs kedved meggyőzni vagy kényszeríteni őket!”

„Ha az ember bizonyossággal kezd, akkor kételyekkel végez; de ha megelégszik azzal, ha kételyekkel kezd, akkor bizonyossággal végez.”

„Ha egy pillanatra is láthatnánk magunk a másik szemével, egy pillanat alatt eltűnnénk.”

„Ha a szemem megmutatná a lelkemet, mindenki sírna, ha mosolyogni látna.”

„Nem neheztelek a bírálatért még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól.”

„Jó, ha szívünk együgyű, de elménk nem az.”