„A legnagyobb megbánás, amivel együtt kell élni, az az, hogy megbántottál valakit. Én pedig alig tudom felfogni, hogy mekkora fájdalmat okoztam másoknak.”

„Lelkünk mélyén rejlik legnagyobb kincsünk, a könny. Két módon tudjuk felszínre hozni: nagy fájdalommal vagy nagy örömmel.”

„Magunkról alig tudunk valamit; másokról semmit sem. A tudatlanságban rejlik nyugalmunk; a hazugságban boldogságunk.”

„Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.”

„A legerősebb érzéseinkre soha nincsenek szavak. Csak a fájdalom van, amit nem tudunk megosztani. A fájdalom, amit mindannyiunknak egyedül kell átélnünk.”

„Nem tudunk semmit. Nem tudunk semmit a fájdalomról, a fagy keserű évada hosszú medreket váj izmainkban.”

„A világ és a társadalom olyan könyvtárhoz hasonlít, ahol első pillantásra látszólag minden a legnagyobb rendben van, mert a könyveket nagyságuk és alakjuk szerint helyezték el; de lényegében minden a legnagyobb rendetlenségben van, mert a könyveket nem tudományágak, tartalom és szerzők szerint csoportosították.”

„Alig ismerek valakit filozófiában és művészetben, aki a valóság plasztikus végtelenségét olyan örjöngő mimikri-kedvvel követné minden mikroszkopikus, objektív rezdületében, mint én, s épp úgy alig valakit, aki erkölcsös szadizmussal vállalná egész gyakorlati és művészeti élete káoszba és élvezhetetlen, esztétikátlan torzóba züllését, a rajta kívül álló valóság iránti hűsége érdekében.”

„A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.”

„… a testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.”