„Mi ez s hang a záporcsattogásban,
mely úgy elszomorít, s úgy fáj a veszteség?
Mily sóhaj ez, fél-romházról leváltan,
míg a vihar vonít fürész-zenét?

A köznappal békélni: ez a vágyam,
mint kőtörő, vad völgyben izzadó,
pöröly-döngésben, csille-kordulásban
kemény jármában tört alattvaló.”

„A zene a hangjegyek közötti hang.”

„Néha nem tudta, mitől fél, mire vágyik: hogy attól félt vagy arra vágyott, ami volt vagy ami lesz, és hogy pontosan mire vágyik, azt nem tudta.”

„Én úgy játszom a hangokat, ahogyan azok le vannak írva, de Isten az, aki a zenét teremti.”

„Bárcsak újra lány lennék, félig-meddig vad és szívós, és szabad.”

„A hangom mindig is ott volt, de szintén ott volt a szórakoztatás, a divat és a külsőségek. Sokszor a művész a külső dolgok viharába burkolózva látszik, és megfeledkezik a legfontosabbról, egy énekes szerves részéről, a hangjáról. Úgyhogy, ez most saját magam újramegtalálása volt mint előadó.”

„Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem…”

„A halál nem a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ha meghal bennünk valami, de mi tovább élünk. Soha ne add meg magad!”

„A veszteség nem más, mint változás, és a változás a természet öröme.”

„Te vagy a zene, amíg a zene tart.”