„Nem csillogó, lágy, lassú varázs ez,
a részem ő, mint mondatnak a szó.
Nem erdőtűz, kitartó parázs lett,
úgy vigyázom, mint bérceket a hó.
Zöld selyemháló szövi át,
mint kecses sellőt rejtegető tó,
sok letűnt esőt takar a felhő.
Kabinunknak a szűk kis ablakán,
ki nézeget, már nem elinduló,
csak az örök úton megérkező.
Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.
...”

„Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.”

„Hó hull. Piciny, fehér hópehely.
A hulló hó egy kopár fát lep el.

Most a havazás sűrü és serény.
Födi a földet fehér, lenge fény.

Minden tetőn kövér hótakaró.
Takar a hó. Nem fáj a hó, a jó.”

„Ha esik az eső, minden bevonalkázolódik: a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák. Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, és odaömlenek a lábad elé.”

„Lágy felelet dühöt old, haragos szó indulatot.”

„Valahányszor megbotlasz, kelj fel! Azután mosolyogj, és lassan, kitartóan és tévedhetetlenül haladj tovább a törekvés útján.”

„A napsütés finom, az eső frissítő, a szél felerősít, a hó felvidít; rossz időjárás tényleg nem létezik, csak különböző jó időjárások.”

„Az élet az egyetlen igazi tanácsadó; a személyes tapasztalatokon keresztül szűretlen bölcsesség nem válik az erkölcsi szövet részévé.”

„Ha egyszer egy új technológia eluralkodik rajtad, ha nem vagy a gőzhenger része, akkor az út része vagy.”

„Írd meg a saját Bibliád. Válaszd ki és gyűjtsd össze az összes olyan szót és mondatot, amely olvasás közben olyan volt számodra, mint a trombita hangja.”