„A folyókban a víz, amelyet megérintesz, az utolsó abból, ami elmúlt, és az első abból, ami jön; így van ez a jelen idővel is.”

„A boldogság abból áll, hogy elegendő időt alszol. Csak ennyi, semmi több.”

„Szánjon időt a mérlegelésre; de amikor eljön a cselekvés ideje, hagyja abba a gondolkodást, és cselekedjen.”

„Tudjátok barátaim, eljön majd az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy az elnyomás vas bakancsa tapossa őket. Eljön az idő, barátaim, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy a megaláztatás feneketlen mélyére taszítsák őket, ahol megtapasztalják a szűnni nem akaró kétségbeesés sivárságát. Eljön az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy kiszorítják őket a júliusi csillogó napfényből, és az alpesi november dermesztő hidegében kell álldogálniuk.”

„Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató; azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó… A világ, sajnos, valóságos; én, sajnos, Borges vagyok.”

„Az 'engedelmeskedni' szó csak jelen időben létezik.”

„Vízparton lakni azért jó, mert csak 3 oldalról vesznek körül seggfejek. Ha a víz felöl jönnek, meghallod őket.”

„Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem.”

„Az idő lassan jön a sivatagból a tevekaravánjaival, és (…) nem sürgős neki, mert az örökkévalóságot szállítja.”

„Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szűl, harcos korszakokban vadságot.”