„Barátok... dédelgetik egymás reményeit. Kedvesek egymás álmaihoz.”

„Azt hiszem, azért álmodunk, hogy ne kelljen olyan sokáig külön lennünk. Ha egymás álmaiban vagyunk, akkor mindig együtt lehetünk.”

Alan Alexander Milne (1882–1956)

„Hadd mondjak valamit, barátom. A remény veszélyes dolog. A remény őrületbe kergetheti az embert.”

Stephen King (1947) amerikai író

„A reményeid, álmaid és törekvéseid jogosak. Megpróbálnak felemelni, a felhők fölé, a viharok fölé, csak hagynod kell.”

William James (1842–1910)

„Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„Ne a félelmeiddel, hanem a reményeiddel és az álmaiddal konzultálj. Ne a csalódásaidra gondolj, hanem a kiaknázatlan lehetőségeidre. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál és elbuktál, hanem azzal, ami még lehetséges számodra.”

XXIII. János pápa (1881–1963) a római-katolikus egyház 261. pápája

„Az emlékeink, mint éjjeli látogatók érkeznek hozzánk. Csendes, holdfényes estéken megzörgetik halkan az ablakot és már be is surrantak. Fel sem ébresztenek bennünket, álmaink közepébe csöppenve élik szelíd világukat. Simogatnak lágyan, és csak egészen halkan, suttogva mesélnek nekünk régvolt történeteket, hol újból gyermekként szaladhatunk, régi kedves arcokat láthatunk, és az Idő homályába veszett, titkos álmainkat élhetjük újból. Hajnalban majd összeszedik szétszórt emlékdarabkáinkat, kézen fogják egymást, és puhán kilibbennek az ablakon, ki a hűvös, csillagfénnyel beragyogott, múló éjszakába – mosolygó emlékeket hagyva maguk mögött e kedves, holdfénynél érkező látogatók…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„Táncolunk a nevetésért, táncolunk a könnyekért, táncolunk az őrületért, táncolunk a félelmekért, táncolunk a reményekért, táncolunk a sikolyokért, mi vagyunk a táncosok, mi teremtjük az álmokat.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Így láttunk: csupa fenség zord magányod;
erőd, mint őrjöngő tűz, úgy lobog.
Pedig angyali szépség volt az álmod,
barátaid lázongó démonok.”

Valerij Jakovlevics Brjuszov (1873–1924)

„És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.1898 körül”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)