„Vannak pillanatok, amikor az embernek választania kell a saját életének teljes élése vagy valamilyen hamis, sekély, megalázó lét meghúzása között, amelyet a világ képmutatásában követel.”

„Egész életünkben izzadunk és spórolunk,
Egy sekély sírra építkezve.”

„Remélem, hogy nem éltél kettős életet, és nem tettél úgy, mintha gonosz és nagyon jó lennél egyszerre. Ez képmutatás lenne.”

„Az ember addig nem ismeri fel élete igazán fontos pillanatait, amíg már túl késő nem lesz.”

„Mindig büszke vagyok rá, hogy valamilyen módon szeretem a világot - a gyűlölet annyira egyszerű.”

„Azok a ruhák, amelyeket megvettél, hozzád tartoznak, a részeid, és különleges pillanatokat képviselnek. Olyan pillanatokat, amikor azzal a szándékkal indultál el otthonról, hogy megajándékozod magad, mert elégedett voltál a világgal. Olyan pillanatokat, amikor valaki megbántott, és ezzel akartál vigasztalódni. Olyan pillanatokat, amikor úgy érezted, meg kell változtatnod az életed. A ruhák mindig érzelmet változtatnak anyaggá.”

„A boldogság az élet értelme, az emberi lét célja és vége.”

„A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll…”

„Az emberek a szólásszabadságot követelik a gondolatszabadság kompenzációjaként, amelyet pedig ritkán alkalmaznak.”

„Az empátia szépsége abban rejlik, hogy nem követeli meg, hogy egyetértsünk a másik ember elképzeléseivel.”