„Bizonyos szempontból a szenvedés megszűnik szenvedésnek lenni abban a pillanatban, amikor értelmet kap, példáulamikor áldozáthozássá válik.”

„Mihelyt az irónia megszűnik az ékesszólás közvetlen, klasszikus eszköze lenni, amely a józan értelem számára egyetlen pillanatig sem lehet félreérthető, nyomban léhasággá válik, a civilizáció kerékkötőjévé, a megrekedéssel, szellemtelenséggel, bűnnel való tisztátalan kacérkodássá.”

Thomas Mann (1875–1955) Nobel-díjas német író

„A szenvedést nem a mennyiség növeli. Egyetlen test képes magába foglalni a világ összes szenvedését.”

Graham Greene (1904–1991) angol író, drámaíró, kritikus, újságíró, forgatókönyvíró

„Ahol több az érzés, több a szenvedés is!”

Leonardo da Vinci (1452–1519) olasz/itáliai polihisztor (1452-1519)

„A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Mindenkinek megvannak a maga kis szenvedései.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Az aggódás és a szenvedés a legbiztosabb szórakozásunk.”

Anatole France (1844–1924)

„Az unalom: ok nélküli szenvedés.”

Emil Cioran (1911–1995)

„A bölcsesség egyedül a szenvedésen keresztül jön.”

Aiszkhülosz (-525–-456 i.e.) görög tragédiaköltő, a „tragédia atyja”

„Néha persze elsősorban a művészet teremti meg a szenvedést.”

Elfriede Jelinek (1946)