„Ó, milyen jó olyan emberek között lenni, akik olvasnak.”

„Ha be akarsz pillantani az ember szívébe, ne azt figyeld, hogy mit olvas egyszer, hanem azt, hogy mit olvas újra és újra.”

François Mauriac (1885–1970)

„"Klasszikus." Egy könyv, amelyet az emberek dicsérnek, de nem olvasnak.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„Ó, ember, miért olyan kemény a világ?”

Stephen King Álomcsapda

„Ó fáraók, vigyázzatok, a szolga egy nap a gúlát a pokolba hordja, S megérzi már, hogy ember maga is!”

Juhász Gyula (1883–1937) magyar költő, pedagógus

„Mi egyenes? Egy vonal lehet egyenes vagy egy utca, de az emberi szív, ó,
az nem. A szív ívelt, mint egy hegyeken át vezető út.”

Tennessee Williams (1911–1983) amerikai író

„Ó, nem úgy értem, hogy jóképű vagy, nem úgy, ahogy az emberek gondolják a jóképűt. Az arcod kedvesnek tűnik. De a szemeid gyönyörűek. Vadak, őrültek, mint valami állat, amelyik a lángoló erdőből néz ki.”

Charles Bukowski (1920–1994)

„A mai ember egész életében olyan hatásoknak van kitéve, amelyek megrendítik a saját gondolkodásába vetett bizalmát. A szellemi függőségre ösztönzés, amelynek alá kell vetnie magát, megnyilvánul mindenben, amit hall, vagy olvas. (…) Ahol megszűnik az a meggyőződés, hogy az ember önálló gondolkodás útján jut el az igazsághoz, oda beférkőzik a szkepticizmus.”

Albert Schweitzer (1875–1965) német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos

„Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban.”

Irwin Shaw (1913–1984)

„Ezer nap koszorúz, szél hord, akárcsak
magasra duzzadó tengerhabok.
Hegyek - : körhintán óriáselefántok
öveznek, bimbózó város-magot.
Az utcákon emberi szárnycsapások.
Csodás ország: szerelmesed vagyok,
legtisztább hazát te adtál volt, bizony:
tág s fénylő - : ősparadicsom!

(...)

Imádunk -: egyesítő érzelem!
Ily szürke mondatokban is: "Hűs volt éjjel; s igen,
te szép asszony, hideg voltál hozzánk s cudar."
...Ó, kín-harmónia, mely téged könnyez itt...!
Sír, tombol, ki magáért küszködik!
Dicsértessék tehát, ami egybezár.
Csak soha ördög s pokol! S döghalál!
Imádunk, ó érzés, mely egyesít....”

Johannes Robert Becher (1891–1958) német költő és politikus