„Azokat, akik jól oktatják a gyerekeket, jobban meg kell becsülni, mint azokat, akik világra hozzák őket; mert ők csak életet adnak nekik, az oktatók pedig a jó élét művészetét adják át nekik.”

„A fiatalemberek végül is nem tehetnek róla, hogy játszanak; kialakulatlanok, de egy kialakult világba állítják őket, s nekik kialakult ember módjára kell viselkedniük. Gyorsan előszedik tehát azokat a formákat, mintákat, sémákat, amelyek tetszenek és megfelelnek nekik, amelyek illenek hozzájuk – és játszanak.”

Milan Kundera (1929–2023) francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista

„Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s velük együtt érzelmeink is megváltoznak.”

Anatole France (1844–1924)

„Az élet, nekünk halandóknak, semmit se ad, kemény munka nélkül.”

Horatius (-65–-8 i.e.)

„Az emlékezetünk tökéletesebb hely, mint az univerzum: életet ad azoknak, akik már nem léteznek.”

Guy de Maupassant (1850–1893) francia író

„Ha életed nem ad örömet másoknak, hogyan is várhatod el, hogy szíved örömet adjon neked?”

Srí Csinmoj (1931–2007) vaisnava szellemi vezető

„…a művészet egyike ama kevés lehetőségnek, amely életet ad, és megőrzi az életet, azét, aki alkotja, és azét, aki befogadja. Amilyen kevéssé válhatik rutinná élet és halál, és mindaz, ami a kettő között fekszik, olyan kevéssé lehet azzá a művészet. Persze van, aki rutinnal éli az életét, de akkor nem is él igazán. Vannak művészek, mesterek, akik üres mesteremberekké lettek, de ezek… megszűntek művészek lenni. Azzal, hogy valami rosszat alkot az ember, nem szűnik meg művész lenni, de abban a pillanatban igen, amikor minden kockázattól riadozni kezd.”

Heinrich Böll (1917–1985) német író és műfordító

„A barát az, aki teljes szabadságot ad neked, hogy kibontakoztasd magad.”

Jim Morrison (1943–1971) amerikai énekes, dalszövegíró és költő

„Van hazád. Nékem menni kellett.
Ha menedék is fogadott,
éveim meg nem élve elperegnek. -
De neked van -
neked van otthonod.

Arcom pirul, majd holtra sápad,
rád gondolok. Ím, jelt adok,
peremén állva a világnak -
De neked van -
neked van otthonod.

Lehet kettőnket összemérnem?
Kezed között, kezed között vagyok.
Hogy is lehetne hát nyomodba érnem?
De neked van -
neked van otthonod.”

Johannes Robert Becher (1891–1958) német költő és politikus

„Mondja meg nekik, hogy csodálatos életem volt!”

Ludwig Wittgenstein (1889–1951) osztrák-brit filozófus