„Néha kialszik a fényünk, de egy másik emberrel való találkozás, ismét azonnal lángra gyújtja.”

„A bor elaltatja a férfiak lelkében a fájdalmat, mint a mandragóra az embereket, és lángra gyújtja a vidámságot, mit a tűz az olajat.”

Szókratész (-470–-399 i.e.) ókori görög filozófus

„Ha a benned lévő láng kialszik, a melletted lévő lelkek kihűlnek.”

François Mauriac (1885–1970)

„Árnyék a lángban. A láng önmagának nem fénylik annyira, mint azoknak, akikre világít: így van ez a bölcs emberrel is.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Ezt a világrendet nem az istenek vagy az emberek valamelyike alkotta, hanem mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, föllobban mértékre és kialszik mértékre.”

Hérakleitosz (-535)

„Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.”

Kazinczy Ferenc (1759–1831) magyar író, költő, nyelvész, politikus, az MTA tagja

„Légy a láng, ne a moly.”

Giacomo Casanova (1725–1798) velencei kalandor, író (1725-1798)

„…adj tüzedből lángot annak, aki kér.”

Cicero (-106–-43 i.e.) ókori római író, filozófus, politikus

„A házasság úgy következik a szerelem után, mint láng után a füst.”

Alain Chamfort (1949)

„Az optimista az a személy, aki mindenhol zöld fényt lát, míg a pesszimista csak a piros fényt látja... Az igazán bölcs ember színvak.”

Albert Schweitzer (1875–1965) német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos