„Nincs magányosabb ember a halálban, kivéve az öngyilkost, annál a férfinál, aki egy jó feleséggel sok-sok évet leélt, aztán a felesége elhal mellőle. Ha két ember szereti egymást, annak nem lehet jó vége.”

„És két emberre elegendő esze van, és pontosan ennyi kell annak a lánynak, aki feleségül megy hozzád.”

P. G. Wodehouse (1881–1975) angol író

„Az a férfi aki belép felesége öltözőjébe, vagy bölcs, vagy hülye.”

Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró

„Leghelyesebb, ha a nők prózai emberhez mennek feleségül, s regényes szeretőt tartanak.”

Stendhal (1783–1842) francia realista író

„A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.”

Molnár Ferenc (1878–1952) drámaíró

„A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem, ha mindketten ugyanabba az irányba néznek.”

Antoine de Saint-Exupéry (1900–1944) Francia író

„A szegény feleségek is arra gondolnak, hogy tízévi, húsz-harminc évi hűséggel legalább annyit megkeresnek, hogy öregkorukra lesz nekik egy férfijuk, aki hálából nem fogja őket kidobni az útfélre.”

Móricz Zsigmond (1879–1942) magyar író, újságíró, szerkesztő

„Egy nőnek képesnek kell lennie arra, hogy szépen és romantikusan megcsókoljon egy férfit anélkül, hogy a felesége vagy a szeretője akarna lenni.”

F. Scott Fitzgerald (1896–1940)

„A férfi egy volt a húsz rohamrendőr közül, akik a felderítő őrjáratot alkották. […] Csak pár napja temette el a feleségét és a csecsemő fiát. A föld akkor is sáros volt. A „hegyi emberek” (kommunista gerillák) ölték meg őket, mivel az ő családtagjai voltak.”

Hvang Szunvon (1915–2000)

„Két ember nem lehet sokáig barát, ha nem tudja megbocsátani egymás apró hibáit.”

Jean de La Bruyère (1645–1696)