„Eljön az idő, amikor a csend árulás.”

„A csend mély, mint az örökkévalóság, a beszéd sekély, mint az idő.”

„Az idő és a töprengés… lassan megváltoztatja a látást, és végül eljön a megértés is.”

„Szánjon időt a mérlegelésre; de amikor eljön a cselekvés ideje, hagyja abba a gondolkodást, és cselekedjen.”

„Számomra a halálnál is rosszabb az árulás. Tudod, a halált el tudnám képzelni, de az árulást nem.”

„Tudjátok barátaim, eljön majd az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy az elnyomás vas bakancsa tapossa őket. Eljön az idő, barátaim, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy a megaláztatás feneketlen mélyére taszítsák őket, ahol megtapasztalják a szűnni nem akaró kétségbeesés sivárságát. Eljön az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy kiszorítják őket a júliusi csillogó napfényből, és az alpesi november dermesztő hidegében kell álldogálniuk.”

„Az élet folytonos árulás.”

„Nem követem Arisztotelészt, és eljön az idő, amikor önmagamtól is eltérek: az emberi értelem művei állandóan tökéletesíthetők…”

„A vallomás nem árulás. Amit mondasz vagy teszel, nem számít; csak az érzések számítanak. Ha rá tudnának venni, hogy ne szeresselek téged, az lenne az igazi árulás.”

„Lassan eljár felettünk az idő. Mind rövidebbek lesznek a napok, s hosszabbak az éjszakák. A hold fénye lágy lesz majd és selymes, ha esténként feltekintünk a tiszta égboltra. Eljön az idő, mikor már semmi egyebet nem akarunk, mint melegséget otthon és kedves emlékeket, mielőtt eljön az éjfél mindnyájunk számára.”