„Kinek sok van, csakhamar
még sokkalta többje lészen,
kinek csak kevese van,
azt is elveszik egészen.”

„Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.”
Non qui parum habet, sed qui plus cupit, pauper est.

„Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni.”

„Édes néném, akik bujdosó fejdelmet szolgálnak, hogy lehetne azoknak valamijek. A' való, hogy kivált minékünk a ketten hárman, kik mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt elhallgatom, miért nincsen. Az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért…”

„Ha legközelebb bárkit is megpróbálsz elcsábítani, ne beszélgetéssel, se szavakkal tedd. A nők többet tudnak a szavakról, mint a férfiak valaha is fognak. És tudják, milyen keveset tudnak jelenteni.”

„"Mindenkinek más a motivációja. Maksymiliant a bizonyítási vágy hajtotta. Győzni akart. Mindig egyre feljebb és feljebb jutni. Bebizonyítani, hogy még többre és még többre képes. Cezaryt
a hatalom hozza lázba. Uralkodni akar. Élvezi, ha rálát az egész sakktáblára, és ő mozgat minden egyes bábut. Mikołajt az adrenalin hajtja. A veszély. Az erő gyakorlása. A pengeélen táncolás.
Engem, bevallom, a saját egóm tart fogságban. Remek érzés a tudat, hogy jobb vagyok másoknál – Miłosz maga elé révedt. Elmosolyodott. Ravasz mosoly ült az arcán miközben egy kimért
mozdulattal végigsimított az állán, aztán visszahúzta a tekintetét a nőre. – Hogy kinek mi a célja, az tulajdonképpen mindegy is. A lényeg a mechanizmus, az pedig minden esetben ugyanaz:
olyan, mint a kábítószer. Nem lehet leállni vele, és mindig egyre több kell belőle. Érted, hogy miről beszélek, angyalom?"”

„Mint minden nagy utazó, én is többet láttam, mint amire emlékszem, és többre emlékszem, mint amennyit láttam.”

„Volkov: Amióta hallottam az ön előadásait, olvastam az esszéit, egészen másként gondolkodom Cvetajeváról… Korábban többre tartottam Ahmatovát, ő pedig többször is leszögezte, hogy a 20. század legnagyobb költője Oszip Mandelstam. Egyetért ön ezzel?”

„Minél többet olvas az ember történelmet, annál inkább kedvet kap arra, hogy maga is gazemberré váljék, sokkal előnyösebb dolog! A nagy Hannibált, aki nélkül Karthágót nem is ismernénk, ez a semmi kis Karthágó száműzte, vagyonát elkobozta, lakóházát lerombolta! Semmi sem új…Gnaeus Naeviust már akkor kalodába zárták, hogy ne írjon merész darabokat. Az aetoóliaiak, sokkal a mi korunk előtt, hamis amnesztiát hirdettek, hogy hazacsalogassák az emigránsokat. és kivégezték őket. Már Rómában felfedezték azt az igazságot, amelyről a gulag megfeledkezik: nem gazdaságos éhesen hagyni a rabszolgát, etetni kell! Az egész történelem merő…falás. ki kit elkap, be is kapja.”

„Az ügynök számára ez a nap is éppen olyan volt, mint a többi. Hajnali ötkor kelt, aztán rántottát reggelizett a lakásához közeli bisztróban, mellé feketekávét ivott, aztán azonnal az irodájába indult. Reggel hétkor már az íróasztala mögött ült, és fel sem kelt onnan egészen ebédidőig.”