„Borong a
nagy éj…
Nesz hangja,
ha kél,
oly gyenge,
hogy lengve
a csendbe
alél.”

„Nézzük, mi történik itt, ahol senki sincs, ahol semmi se történik, legyen már az, hogy valami itt is történik, hogy valaki itt is van, és akkor legyen vége, legyen csend, lehessen belekerülni a csendbe, vagy legyen más hang, más hangok hangzása, nem életé és halálé, ami bárki élete és halála, csak nem az enyém, lehessen belekerülni a történelembe, hogy aztán ki lehessen kerülni belőle, nem, ennek mind semmi értelme.”

„Annál jobb érzés nincs, mint amikor egy jó kis szalonnasütés után lefekszem a mohára és hallgatom a vadon morajlását. Ez olyan muzsika, amit nem lehet leírni, ezt hallani kell és érezni, ahogy a fenyves éli az életét, az állatok hangját, a neszeket, amit nem lehet megfejteni (…). Mindenkinek ajánlom, aki szereti a természetet.”

„A gyengeségek közül a legnagyobb gyengeség az, hogy ha attól félünk, hogy gyengének tűnünk.”

„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

„Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja
szépen jól nem nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,
kiterjeszti pirosát,
Célia szinte oly, hogyha szeméből foly
könyve s mossa orcáját.”

„Ha egy mély hangot leírok, aztán egy magasabbat, az már emelkedés, ha egy magas hangot megütök, aztán egy mélyebbet, az már süllyedés: az egyik okvetlenül a vidámság, a másik csüggedés…”

„Ha az igazságot akarod, elmondom neked az igazat:
Hallgass a titkos hangra, az igazi hangra, ami benned van.”

„Minden nyelv csak egy gyenge fordítás.”

„Jobb, ha túlszörnyeljük a szörnyet vagy jobb, ha lassan és csendben felfal minket?”