„Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
nehéz brokáttal átszövött
lehulló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
és kéjes bútorok között,

hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház,
veszélyes tikkadásba zár,
s hol csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
a végső sóhajpára száll,

egy fejetlen tetem önti vére folyóját,
élénk piros, csörgedező
vérét a vánkoson s a szomjas takarón át,
mely issza, mint aszú mező.”

— Charles Baudelaire

Idézetek verseiből, Gyönyörök mártirja

Forrás Wikiquote. Utolsó frissítés 2021. június 3.. Történelem

Témakörök

vér, kép, szoba, láz, tetem, takaró, meleg, tett, porcelán, sír

Charles Baudelaire fénykép

Charles Baudelaire48

francia költő, esszéíró, kritikus 1821–1867

Hasonló idézetek

„Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?
Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?
Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,
kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,
ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,
éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.
Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:
csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.
Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?
Fel-feljajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.”

Fazekas István (1967) magyar költő, műfordító, jogász, politikus

Idézetek verseiből, Másnapos hexameterek

„Te hol szánkóztál ilyen nagyon kemény, tavaszi meleg időben?”

Rudolf Péter (1959) magyar színész

1. évad, 2. rész

„Švejk meleg, baráti pillantása lehetetlenné tett minden erőszakos fegyelmezést.”

Jaroslav Hašek (1883–1923)

„Azután már nem mozdult semmi, csak a hold világított egykedvűen. Csupán az örök álmok birodalma, a csillagfényes égbolt nézegette magát az ablakok fényesen csillogó tükrében és álombéli ábrákat lehelt rájuk. A csend szétterült. Nyugalmas és mély lett. A város a hátára vette az éjszaka koromfekete, csillagporos takaróját. A titkokat suttogó hold felragyogott még egyszer, majd magára húzott egy puha felhőt, nyugovóra tért…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

Álmok boltja - 10. Mutasd hát meg magad...
Idézetek műveiből

„Körünkben fonák pártoskodások űzik dulongásaikat. (…) Nem hon és mesterség szeretete az, ami embereinket a dulásokra ragadozza, hanem szilaj tűz, neveletlenség, éretlen gőg. Ha a vázakat döntik, azzal nem gondolok; még örvendek neki; de azt tenni méltósággal illik, nem vadsággal. Hol a Kritikai Lapokban legkisebb nyoma a szív meleg érzéseinek? Pedig a kritika ki nem zárja a szívet…
(356. oldal.)”

Kazinczy Ferenc (1759–1831) magyar író, költő, nyelvész, politikus, az MTA tagja

Leveleiből

„És száll az idő, és száll az idő, és szállnak az évek, száz év, kétezer év, és zúgnak a távoli partok, zúgnak a kis meg a nagy kikötők, mert nagy a hír, ami hírlik: nincs Ilion csupakő peremén csak szürke ebeknek sokasága és senki kívülük. Járnak a szürke kutyák, hegyes orruk zöld holdra meresztik, hosszú sírással sírnak, mert senki a parton nincs kívülük, csak a csend meg a kő meg a por a magánnyal. És aki arra halad, hogy tudná, mit takar itt el, mit fed a por, miféle nyomot, két talp puha rajzát.”

Szabó Magda (1917–2007) magyar író, költő, műfordító

A Pillanat

„A törött porcelán tovább tart, mint az ép.”

Jules Renard (1864–1910)

„Az osztjákok vér-színnek nevezik a pirost és fű-színnek a zöldessárgát. A kék festéket mostanában az oroszoktól vették, így azt orosz névvel nevezik. A sötétpirosat mi is veresnek nevezzük, a vérhez hasonlítjuk.”

Lükő Gábor (1909–2001) magyar néprajzkutató, szociálpszichológus

A magyar lélek formái, Néprajzi tárgyú idézetek

„Egyes kifejezéseink - tűzről pattant menyecske, hamvába holt öregember - és egyes szavaink jelentésköre is elárulják a tűz-szimbólum ősiségét és eredeti jelentését. […] A tűz nagyon szemléletes, nagyon reális képe a léleknek.”

Lükő Gábor (1909–2001) magyar néprajzkutató, szociálpszichológus

A magyar lélek formái, Néprajzi tárgyú idézetek

„Egy szoba könyvek nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül.”

Cicero (-106–-43 i.e.) ókori római író, filozófus, politikus

Kapcsolódó témák