„Kedves Bátyám, ha majd válaszol, néhány szót írjon Pilinszky Jánosról. Milyen költő, mennyi idős, milyen a politikai állásfoglalása stb.”

„Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!”

„Csodálatos, mennyi kötelesség van az emberben, ha mások kötelességeiről van szó.”

„Azt állította, hogy sokat hallott felőlem. Sehogyan sem értettem, honnan. Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!”

„A költőnek túl sok szó van a szótárában, a festőnek túl sok szín a palettáján, a muzsikusnak túl sok hangjegy a zongoráján.”

„Isten mindenben megnyilvánul, de a szó az egyik kedves eszköze a cselekvésre. Mert a szó nem más, mint a rezgéssé alakult gondolat: kiteszed a levegőbe mindazt, ami addig csak energia volt. Nagyon vigyázz, mit mondasz.”

„…a politikában a fanatizmusra sem lehet tartós politikai képződményeket alapítani. A türelemhez hozzá kell tenni a mérsékelt szót is.
A Monarchia mostohagyermeke”

„Ady – ez tagadhatatlan – elsősorban, mint politikai költő híres, emlegetett. Művészi szempontból itt támadható legerősebben. Az írástudatlanok, akik egy költőt mindig az életkörülményei és a témái szerint ítélnek meg, nem pedig a belső mivolta, vagyis a művészete, a formája alapján, szeretik Petőivel együtt emlegetni, melléje, sőt magasan föléje helyezni.”

„…megszólalt annyira ismerõs hangja: Auschwitzról beszélt és szóról szóra ugyanazt mondta, amit én mondtam Berlinben, a minapi köszönőbeszédemben. - Pilinszky mélységes katolikusságát ugyanúgy nem fogadja el a hivatalos - az egyházi - katolicizmus, mint ahogyan azt is visszautasítja, hogy tudomásul vegye Auschwitzot. De úgy látszik, aki vallásosan éli meg Auschwitzot - s hogyan másként is lehetne megélni?”

„Hogy lehet, hogy ha rólunk van szó, akkor abortusz, ha pedig csirkéről, akkor rántotta?”