„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is.”

„Éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar konzerv!”

„Budapest az ország fővárosa, de azért Budapesten sem jobb szegénynek lenni, mint a legkisebb faluban.”

„Törekvéseink arra irányulnak, hogy egy sajátos kelet-közép-európai új művészetet kialakítsunk a két nagy európai kultúrcentrum (francia és orosz) behatásain keresztül…össze akarjuk forrasztani azt, ami e két póluson kulturálisan a kétfajta európai ember-típus kifejeződését jelenti, hídépítők akarunk lenni”

„Sérülékeny mindenki, aki kicsi, aki nem tud növekedni, aki befolyását nem tudja kiterjeszteni másokra, függetlenül attól, hogy államokról, vállalatokról, vagy emberekről beszélünk. A globalizáció az erősek világa.”

„A 18.-19. században a Monarchia egyéb államaival és tartományaival együtt Magyarország is nagy lépésekkel haladt előre az európai sodrásban, úgyhogy az örökség pozitívnak mondható. Még akkor is, ha az abszolutizmussal járó, a nemzeti függetlenséget erősen korlátozó itézmények a népességben ellenállást váltottak ki. A magyar nemesi osztály többször föllázadt Bécs hűbériségellenes rendeletei ellen, viszont a jobbágyság és a városi polgárság jótékonynak tartotta őket.”

„Végignéztem az összes parkot az összes városban, de sehol sem találtam olyan szobrot, amit egy bizottságnak állítottak volna.”

„Jöjjenek el egyszer Németországba, mondjuk Berlinbe: Berlin a legnagyobb török város Törökországon kívül! És békésen élünk együtt.”

„Kádár maga sem táplált túl sok bizalmat a szovjet hadsereggel együtt harcoló és ezért most jussukat követelő egykori ávéhások iránt. Még nem felejtette el a velük folytatott vitáit, a Conti utcai börtönben töltött éveit. Megtanulta, hogy a karhatalmat a legszorosabb ellenőrzés alatt kell tartani, különben önállósul és áthágja a törvényeket.”

„Minden nagy irodalom kétféle történetből áll: egy ember útra kel, vagy egy idegen érkezik a városba.”