„Egy kezemen meg tudom számolni, hány alkalmas ember dolgozik ma a médiában. De siralmas a helyzet a színház, a filmgyártás és a képzőművészet területén is. Az egész magyar kultúra mélységes válságban van, a rothadás, ami uralja az országot – kulturálisan, gazdaságilag, politikailag, etikailag és mentálökológiailag – mindent elemésztő.”

„Mit gondoltok, hány ember dolgozik a társadalombiztosítónak? He? Négyből egy és akkor sokat mondok!”

„Vannak alkalmak az ember életében, amikor nem valóságosak a percek, úgy hogy össze se tudja számolni őket.”

„Hányan bírnak itt telekinetikus képességekkel? Emeljék fel a kezem!”

„A kezdet mindig ma van.”

„Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.”

„Úgy tűnik, a válság gazdagabbá teszi a gazdagokat és szegényebbé a szegényeket. Én nem tudom, hogyan jön ide a válság, hiszen ez mindig így volt.”

„Nem gondolom, hogy a fiatalok olyan demoralizáltak, mint ahogy azt a média és a kormány szeretné, hogy gondoljuk. Annak, hogy az emberi kapcsolatok milyen szorosak és erősek, nyilvánvaló jele az, hogy hányan képesek felépíteni az életüket mindazok ellenére, amiket hozzájuk vágtak.”

„A kutató tudja, mi a csalódás, tudja, hány hónapon keresztül dolgozott rossz irányban, és ismeri a kudarcokat. De a kudarcok hasznosak is, mert ha helyesen elemzi őket az ember, sikerre vezethetnek.”

„Tegyünk azért hogy Magyarország egy magyar ország maradjon.”