„Isten: az, akit mindenki ismer, de csak névről.”

„Isten kegyelméből, igen jól ismerem a Sátánt. Ha a Sátán így ki tudja fordítani Isten szavát, és megrontani az írásokat, akkor mit fog csinálni az én szavaimmal - vagy másokéval?”

„Erre való a múlt! Minden tapasztalat, amit Isten ad nekünk, minden ember, akit az életünkbe helyez, tökéletes felkészülés a jövőre, amit csak Ő láthat.”

„Isten összes teremtménye közül csak egy van, akit nem lehet a póráz rabjává tenni. Ez a macska. Ha az embert keresztezni lehetne a macskával, az az embert javítaná, de a macskát rontaná.”

„Azonosulnak Isten hatalmával, és azt hiszik, maguk is istenek. Ebben gyökerezik az őrültségük. Mindegyikből egy archetípus lesz, annyira betegesen megnőtt az egójuk, hogy már nem is tudják meddig tartanak ők maguk, és hol kezdődik az Isten. Ez nem büszkeség vagy önteltség, ez az ego végsőkig való tágítása. Összemosták ki az, aki imádkozik, és ki az, akihez imádkoznak. Nem az ember falta fel az Istent, hanem az Isten az embert. Nem értik meg, hogy az ember tehetetlen. Gyenge vagyok és jelentéktelen, a világegyetemen nem hagyhatok semmilyen nyomot. Mert ügyet se vet rám, látatlanul élem le az életemet. És ebben mi a rossz? Hát nem jobb így? Hiszen halállal lakolnak azok, akikre az istenek felfigyelnek. Maradj jelentéktelen, és nem lesznek rád féltékenyek a hatalmasok.”

„Lent Erdélyben volt egy örmény dadám, az mondta mindig. két dologtól őrizzen meg az isten, attól, hogy kettesben maradj egy élesre fent késsel, és attól, hogy túléld azt akit szeretsz.”

„Az ember felejt. Isten megbocsát. Az ember elfelejti Isten Igazságát. Isten megbocsátja az ember tudatlanságát.”

„Az ember csupán Isten hibája? Vagy Isten csupán az ember hibája?”

„Isten az igazság.”

„A véletlen: maga az Isten.”